Századok – 2008
KÖZLEMÉNYEK - Tóth Krisztina: Az esztergomi Szent István keresztes konvent hiteleshelyi működése az Árpád-korban II/375
Kivételt képez az átírást tartalmazó oklevelek között az 1260 körül kelt oklevél, amely leírja, hogy Martond falubeli Elus fia Mete és Bitroldus fia Been megjelent a konvent előtt és elmondta, hogy a tatárok pusztítása során megsemmisült az az oklevél, amely bizonyítja, hogy Mete eladta birtokát Been-nek, ezért kérték, hogy a konvent erről állítson ki egy másik oklevelet. A konvent a kérést teljesítette, sem írásbeli, sem szóbeli bizonyítékot nem kért a jogügyletről.97 Az átírást tartalmazó oklevelek privilegiális formában készültek, függő pecséttel, a legtöbbször chirographálva. Egyetlen kivétel az 1274 körül kelt oklevél, amelyet László királynak küldött a konvent, mivel valószínűleg egy peres ügyben volt rá szüksége. Az esztergomi káptalan egy hírnök útján (per suum nuncium) kérte a konventet, hogy írja át V István oklevelét Epöl birtokról és azt pecsétjével megerősítve küldje át a káptalannak. A konvent a kérést teljesítette, és corroboratios formulák nélkül, zárópecséttel lezárva állította ki az oklevelet.9 8 Az átírásokat tartalmazó oklevelek közös jellemzője, hogy a konvent nem a saját oklevelét írta át, a kérelmező felek magukkal hozták az átírni kért oklevelet. Az 1274 körül készült oklevélből azonban az derül ki, hogy a konvent levéltárában nemcsak saját okleveleit őrizte, hanem az esztergomi káptalan legfontosabb privilégiumait is itt tárolták, és szükség esetén a konvent másolatot készített róluk. Az 1292. január 4-én kiadott oklevél szintén azt sugallja, hogy az esztergomi káptalan oklevelei a keresztes konvent őrizetében voltak, és a király kérésére a legfontosabb kiváltságokról a konvent másolatot készített.9 9 4) A hiteleshelyi tevékenység területi hatásköre A konvent területi hatáskörinek vizsgálatakor mindenképpen figyelembe kell venni, hogy a kiadott okleveleknek csak töredéke maradt ránk, és az ezekből levont következtetéseket nagyban befolyásolja, hogy az esztergomi érsekség és káptalan levéltára viszonylag épségben maradt fenn, míg más kisebb levéltárak — gondolhatunk itt elsősorban a környékbeli családokra, amelyek szintén igénybe vették a konvent szolgáltatásait — szinte teljes egészében elpusztultak. A konvent által kiadott oklevelek többsége egyházi intézmény számára készült. Ezen belül a legnagyobb csoportot az esztergomi egyház számára kiadott oklevelek alkotják. A konvent által kiadott első ismert hiteleshelyi oklevél is az esztergomi káptalan számára adományozott birtokról szól, és a későbbiek folyamán kiadott oklevelek nyolcvan százaléka valamilyen módon hozzá kapcsolódik. Az esztergomi érsek szolgálatában a konvent Komárom, Nógrád, Hont és Bars megyei birtokok vételénél, iktatásánál voltjelen. Ez azonban nem jelentett kizárólagos jogot a konvent számára, mert az érsek más egyházi intézményekkel is dolgoztatott. 1264-ben például a győri káptalan előtt adta el Sebridus, mödlingi német a Komárom megyei Udvard tizedét, valamint Örs és Virt birtokot az esz-97 ÁÚO VII. 541-542. - Az oklevelet Györffy György „1257 előtt"-re datálja (Györffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza I3 -IV Bp. 1987-1998. III. 219.). 98 MES II. 47. 99 MES II. 303.
