Századok – 2008
TANULMÁNYOK - Somogyi Éva: Modern bürokrácia a közös külügyminisztériumban I/3
rich László berlini nagykövet 1910-ben, Ambrózy Lajos báró római követ 1913-ban kap grófi címet, Burián István pedig 1900-ban, akkor athéni követ bárói, 1918-ban pedig grófi címet. Tizenegy tisztviselőt az uralkodó bárói méltóságra emelt.114 Közülük három olyan hivatalnokot, aki polgárként kezdte, s szolgálata során először nemességet kapott: Falke Jánost, budai német családból való hivatalnokot, aki még a Schmerling érában Magyarországon indult, Dóczy Lajost, a soproni zsidó kereskedő fiát, Andrássy felfedezettjét, a minisztérium nagytekintélyű sajtófőnökét, és Müller Lászlót, egy pesti német patikárius fiát, aki első osztályfőnökségig, tehát afféle államtitkárságig vitte. Hat tisztviselő nyert szolgálata idején nemességet.115 Volt talán, akiben élt némi fenntartás, érezte helyzete paradox voltát. A deutschkreuzi gettó világból érkező majdnem plebejus Dóczy Lajos restelkedett egyívású barátai előtt: „Mágnások közé sohasem vágytam, fiamat mágnásnak nem neveltem." Mégis társadalmi biztonságához szüksége volt a bárói címre. És mindent elkövetett, hogy megmutassa az őt körülvevő arisztokrata-dzsentri világnak, a fiának, az asszonynak, aki elhagyta, hogy vitte valamire.11 6 De hogy ne csak a zsidó Dóczyra hivatkozzam, aki számára a báróság természetesen a nemzetbe való befogadást is jelentette; Müller László egy életen át küszködött polgár voltából eredő kisebbségi érzéssel — „zu ängstlich bürokratisch" — mondta róla Aehrenthal külügyminiszter. Hiába volt nagy tudású szakember, hiába utazott évente Angliába ruhatárát felfrissíteni, tanulta szisztematikusan az európai művészet történetét, a társasági fesztelenséget ez nem, csak orvosprofesszor testvérbátyja magyarországi felsőházi tagsága, majd a maga bárósága hozta el neki.117 Visszautalnék arra, amit a bevezetőben mondtam (egyébként Norbert Elias alapján) a kölcsönös függőség hálójáról, amelybe a ballhausplatzi társadalom tagjai beágyazódtak. Nem lehetséges, hogy a Ballhausplatzon szocializálódott külügyi tisztviselő ne fogadja el annak a világnak az értékeit, amelyben él. A hivatali karrierben való emelkedés pedig a rendi társadalomban való emelkedéssel járt együtt. A két dolog kölcsönösen feltételezte egymást. És ne felejtsük el, a diplomata nem az államot, hanem az uralkodót képviseli a külföldi udvaroknál. A diplomáciai ceremónia nagyon határozottan két uralkodó kapcsolatáról szól, nem két államéról. Ez önmagában a diplomaták rendi elkülönülését szolgálja, meghatározza önképüket, társadalmi identitásukat. 114 Eperjessy Albert stockholmi követ pályája végeztével 1909-ben, Falke János osztályfőnök 1876-ban negyvenévi szolgálata elismeréseképpen, Hengelmüller László 1906-ban, akkor az Egyesült Államokban nagykövet, Millinkovic Teodor, aki Cetinjeben, a montenegrói fejedelmi udvarban Ministeiräsident 1885-ben lesz báró, Musulin Sándor követ 1912-ben külügyi szolgálataiért, Julius Nadherny negyvenévi szolgálata elismeréseképpen nyugalomba vonulása alkalmából, Szilassy Gyula követ 1918-ban, Tallian Dénes miniszteri tanácsos nyugalombavonulása alkalmából magyar bárói címet nyer, Thömmel Gusztáv, aki Millinkovic elődje volt Cetinjében 1880-ban osztrák bárói címet kap. 115 Gömöry-Laiml László, Joannovics Simon, Schöfer Gyula,Vavrik Gábor és Wolf Károly. Kania Kálmán már szépreményű hivatalnok, amikor apja, Kánia József soproni ügyvéd nemesi címet kap. 116 Somogyi, Hagyomány és átalakulás 133 117 Uo., 110-111.
