Századok – 2008
KÖZLEMÉNYEK - Thoroczkay Gábor: Megjegyzések a nyitrai és pozsonyi egyház korai történetéhez. Kálmán király I. törvénykönyve 22. cikkelyének szöveghagyományáról II/359
len hitelű — oklevél, amely szerint a nyitrai püspökség bizonyos birtokai az „igen szentséges László és Géza királyok" adományaiból származtak,8 9 az Emmeram püspök és a két remete tiszteletére szentelt káptalan alapítóit is bennük lehet keresni. A magyar és szlovák történetírás már régóta úgy rekonstruálja a nyitrai püspökség létrejöttét, hogy az alapítás folyamatát Szent László kezdte meg, és Kálmán fejezte be,90 de a fentiek értelmében Géza sem hagyható figyelmen kívül. Amennyiben Géza — akár a Nyitrát is magában foglaló dukátus uraként, akár királyként — már birtokokat adott a nyitrai Szent Emmerám-egyháznak és káptalant alapított benne, akkor László adományait legnagyobb valószínűséggel a két remete szentté avatásához kapcsolhatjuk, azaz királyságának, és nem hercegségének (1074-1077) időszakához. A kanonizáció dátumául történetírásunk hagyományosan 1083. július 16-17-ét jelöli meg,9 1 holott a korai információkat őrző Pozsonyi Évkönyv csak István király, Gellért püspök és Imre herceg szentté avatását helyezi erre az évre.9 2 Az azonban a Szent László-legenda alapján bizonyos, hogy a két remete nyitrai oltárra emeltetése is a lovagkirály idejében történt,9 3 és terminus ante quemje 1092 körül van, hiszen az ekkoriban keletkezett Hahóti kódex már tartalmaz hozzájuk intézett könyörgéseket.94 A kanonizáció — ha nem ragaszkodunk a hagyományos dátumhoz — 1077 és 1083 között történhetett meg, mintegy főpróbájául a későbbi országos szentté avatásoknak, de egy 1083 után néhány évvel bekövetkező nyitrai aktus sem elképzelhetetlen.9 5 Mi a káptalan létrehozatalát 1064-től (Géza hercegi 89 CD VII/2. 152. - Kritikájára 1. Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke I—II. Szerk. Szentpétery Imre, Borsa Iván. Bp. 1923-1987. I. 2106. sz. Arra, hogy az oklevélben „sanctissimi regis Ladislai et Geysae" áll a kiadásban szereplő „serenissimi [etc.]" helyett, 1. Pauler Gy.: A magyar nemzet története i. m. I. 451. (340. sz. jegyz.). 90 Pauler Gy.: A magyar nemzet története i. m. I. 171., 216.; Karácsonyi János: Szent László király élete. Máriabesnyő-Gödöllő 2006. (História Incognita III. Zsebkönyvek 14.) 68.; Hóman Bálint-Szekfű Gyula: Magyar történet I. Bp. 1935.2 301-302. (a vonatkozó rész Hóman B. munkája); Fügedi Erich: Nyitra megye betelepülése. Századok 72. (1938) 273-319., 488-509. (különösen: 293.); Kristó Gyula: A XI. századi hercegség története Magyarországon. Bp. 1974. 121-122.; Marsina, R.: Nitrianske biskupstvo i. m. 536-537.; Uő: A nyitrai hercegség i. m. 362. 91 Klaniczay Gábor: Az uralkodók szentsége a középkorban. (Magyar dinasztikus szentkultuszok és európai modellek). Bp. 2000. 115. - Kálmán korát is számításba veendőnek gondolta Györffy György, 1. Györffy Gy.: István király i. m. 393-394. 92 SRH I. 126. 93 SRH II. 521. 94 Klaniczay G.: Az uralkodók szentsége i. m. 120. 9o Ismeretes, hogy a közelmúltban újból felmerült, hogy a nagyobbik Szent István-legenda ma ismert formájában esetleg csonka, és befejező részei (amelyek István halálán kívül a sírjánál történt csodákról és a szentté avatásról is megemlékezhettek) kihüvelyezhetők a nagylegendát bőségesen kiaknázó Hartvik püspök Szent István-uitájából. Ez az állásfoglalás a Legenda maiort is — a kisebbik legendához és Hartvik művéhez hasonlóan — Kálmán korára keltezi, 1. Kristó Gyula: A nagyobbik és a Hartvik-féle István-legenda szövegkapcsolatához. Acta Universitatis Szegediensis de Attila József nominatae. Acta Historica 90. (1990) 43-62. (Megjelent még: Uő: írások Szent Istvánról és koráról. Szeged 2000. 175-194.). Érdekes módon nyilatkozik a nagyobbik István-legenda a két zobori remetéről: „Egyikük, az András nevű, hitvallói érdeméért az angyali kar tagjai közé vétetett, amint az Úr őrajta keresztül véghezvitt csodajelei tanúsítják, a másik pedig, Benedek, Krisztusért kiontott vére által nyerte el csodálatosképpen a koszorút" (Quorum unus per confessionis meritum angelicis choris est associatus testibus miraculorum signis per ipsum a domino factis, alter, Benedictus pro Christo sanguine fuso mirabiliter laureatus) - SRH II. 382. Az idézett magyar fordítást 1. Az állam-
