Századok – 2008

TANULMÁNYOK - Somogyi Éva: Modern bürokrácia a közös külügyminisztériumban I/3

Hivatalnok erények - polgári mentalitás ? Valójában mit vártak el a hivatalnoktól, kit tekintettek példaadó tisztviselő­nek a császári ház és a külügyek minisztériumában, milyen személyi tulajdonsá­gok segítették a hivatali karriert? - Ha az előléptetéseket javasló miniszteri felter­jesztéseket olvassuk, azok szövege minden sztereotip voltuk ellenére (vagy éppen annak következtében) alkalmasak a hivatalnok erények, a Ballhausplatz érték­rendjének rekonstruálására. A tisztviselő minősítésének leggyakoribb kifejezése a „Pflichteifer": a kötelességtudás, a szorgalom, az ügybuzgóság. A miniszter, ami­kor beosztottját előléptetésre javasolja kötelességtudó voltára hivatkozik; és köte­lességtudásra inti a hivatalnokát, ha az panaszkodik méltatlan szolgálati körül­ményeire (főként a balkáni állomáshelyeken), ha elviselhetetlennek tekinti sze­mélyes konfliktusát közvetlen feletteseivel, ha sokévi távoli szolgálat után kilá­tástalanul sürget kedvezőbb beosztást. Az osztrák szociológusok úgy látják, hogy a bürokrácia alakításában-ala­kulásában korszakunkban kérdésessé vált, hogy jól képzett és teljesítményori­entált hivatalnokokra van-e szükség, vagy inkább olyanokra, akiknek megfele­lő a mentalitása, olyan hivatali vezető rétegre, amely szociálisan homogén, poli­tikailag abszolút lojális, azaz őrzi az osztrák bürokrácia államfenntartó szere­pének hagyományait.10 6 Ez a dilemma nyilvánvalóan létezett, ám a külügymi­nisztérium apparátusának vonatkozásában alig merült fel. A külügyi tisztvise­lők társadalmi összetétele nagyon lassan változott,10 7 a Monarchia iránti lojali­tásuk pedig sohasem ingott meg. A hivatali minősítések szempontjai az évtizedek során alig módosultak.108 Feltétlenül nyilvántartották a hivatalnok végzettségét, a konzuli, vagy diplo­mata vizsga letételének időpontját, befutott pályáját, korábbi beosztásait, álta­lános képességit (ami persze sok mindent jelenthet, főként nyugodt, megfontolt ítéletalkotást, magatartást). A szakmai felkészültséget a szóbeli előadás, és az írásos előterjesztések színvonalán mérték, „speciális ismereteket" pedig csak meghatározott állásokban kívántak meg. A Jellem" és „megbízhatóság", to­vábbá a „modor" és a „társasági viselkedés és érintkezés" - olyan kritériumok, amelyek évtizedeken során mindig szerepelnek a jellemzésekben, tartalmuk vi­szont nyilván módosult, mégpedig nemcsak az idők változásaival, hanem a dip­lomata állomáshelyétől függően is, hiszen másképpen kellett viselkedni egy tra­dicionális európai királyi udvarban, mint egy új balkáni államban, vagy ameri­kai köztársaságban. Speciális esetben, pl. önálló munkakörbe történő beosztáskor véleményt kérhettek a hivatalnok korábbi elöljárójától, aki rendszerint körültekintő és 106 Gernot Stimmer, Eliten in Österreich 1848-1970. (=Studien zu Politik und Verwaltung 57. Wien, Köln, Graz 1997) 65-73. 107 Somogyi, Hagyomány és átalakulás 159-164. 108 Persze tudni kell, hogy a hivatalosan kibocsátott minősítési szempontokról van szó, s eze­ket a sztereotip minősítéseket az alacsonyabb rangú hivatalnokokról készítették. Vö. Külügyi tiszt­viselők minősítési szempontjai 1887. április 26; 1907 december. HHStA., AR. Fach 6, Karton 100.

Next

/
Thumbnails
Contents