Századok – 2008
KÖZLEMÉNYEK - Koszta László: 11. századi bencés monostor a Szepességben? II/339
ban, úgy tűnik, megállt a középkori Magyarország határánál. Jóllehet a premontrei kanonokrend ekkor, 1130-ban telepedett be Magyarországra,58 a 12. század közepén Szent István tiszteletére ispotályos kanonokrendet (stefaniták) alapítottak,5 9 sőt egy-egy reformer, például Reichersberg-i Gerhoch kapcsolatot tartott magyarországi, valószínűleg külföldön tanult főpapokkal.6 0 A reguláris kanonoki mozgalom reformjai közül még a legkeletibb központjaihoz köthetők, így a passaui Altmann püspök által átszervezett S. Nicola kolostorból kiinduló61 vagy a salzburgi székesegyházhoz kapcsolódó sem talált utat Magyarországra.62 Az okqk a magyar egyház fejlődésében keresendők. Magyarországon a 12. század nagy részében a székeskáptalani kanonokság még vita communishen élt,63 és a bencés rend történetében sem mutathatók ki azok a válságjelek, amelyek Nyugat-Európa több területén ekkor már megfigyelhetők. A magyar társadalom és egyházszervezet fejlődése a 12. század végén, a 12-13. század fordulóján érkezett el oda, hogy ténylegesen elterjedjenek a reformrendek, így a ciszterciek és a premontreiek. Reguláris kanonoki közösségek 12. századi megtelepedése alig mutatható ki Magyarországon. A 12. század utolsó harmadában bizonyosan csupán a szerémségi Bánmonostoron van tudomásunk ilyen kolostorról. András kalocsai érsek Szent Ábr,ahám Hebron-völgyi kanonokjai számára hozott létre itt rendházat, de ez is csak nagyon rövid ideig létezett.6 4 A többi korai alapítású ágostonos kanondkrendi kolostor — például Márcfalva, Ürög, Lulla, Dénesmonostor, Felsőörs — a 12-13. század fordulóján jöhetett létre. A 12. század elején a gyéren lakott Szepességben nem szabad feltételezni egy kanonoki kolostoralapítást, különösen azért nem, mert a monasztikus rendekkel ellentétben a kanonokrendek a népesebi}, lakott, fejlődő településeket részesítették előnyben, mivel életmódjukat meghatározta a vita apostolica, a pasztoráció, a cura animarum.6 5 A kanonokrendek felvidéki megjelenését a premontrei prépostságok létrejötte mutatja^Bozók a 12. század végén került át a bencésektől a premontreiekhez, Leleszt a 12. század végén alapítják, Jászót pedig a 13. szá-herren. In: História mediaevalis. Festschrift für Franz-Josef Schmale. Hrsg. Dieter Berg. Darmstadt 1988. 1-17. 58 Heruay Ferenc: Váradelőhegy. In: KMTL 712. 59 Boroviczény Károly. Cruciferi Sancti regis Stefani. Orvostörténeti Közlemények 133-140. (1991-1992) 9-13.; Koszta László: Stefaniták. In: KMTL. 610. 60 Peter Classen: Aus der Werkstatt Gerhochs von Reichersberg. In: Peter Classen: Ausgewählte Aufsätze i. m. 391. és Classen, P.: Gerhoch von Reichersberg und die Regularkanoniker i. m. 442. 61 Karl Rehberger: Altmann und die Chorherren. In: Der heilige Altmann Bischof von Passau. Passau 1965. 23-33.; Egon Boshof: Bischof Altman, St. Nikola und die Kanonikerreform. In: Traditio und Entwicklung. Hrsg. Karl-Heinz Pollok. Passau 1981. 317-345. 62 Stephan Weinfurter: Salzburger Bistumreform und Bischofspolitik im 12. Jahrhundert. Köln-Wien 1975. 107-108. 63 Koszta L.: Székeskáptalanok és kanonokjaik i. m. 9-19. 64 Koszta László: Bánmonostor. In: KMTL. 79.; Romhányi Beatrix: Kolostorok és társaskáptalanok a középkori Magyarországon. Bp. 2000. 10-11. 65 Karl Bosl: Regularkanoniker (Augustinerchorherren) und Seelsorge in Kirche und Gesellschaft des europäischen 12. Jahrhunderts. München 1979.; i/o: Das Jahrhundert der Augustinerchorherren i. m. 5-6.
