Századok – 2008

KÖZLEMÉNYEK - Koszta László: 11. századi bencés monostor a Szepességben? II/339

A feltárt épületromok és az elhagyott ispotály azonosítása után Slivka megkísérli mindezeket szerzetesrendhez kötni. Ehhez régészeti analógiát hív segítségül. Egy rehburgi (Alsószászország) ásatás eredményeire hivatkozik, az ott talált alaprajzot hasonlónak ítéli a Pazicán találttal.5

1

Sőt, Rehburgra utalva, az elhagyott ispotályt, illetve a feltárt épületeket egy 12. század elején épített ágostonos kanonokrendi kolostornak gondolja. Slivka a 14. század végi okleveleknek a Fejér-féle kiadásait vette alapul. Fejér György okmánytárával kapcsolatosan azonban köztudott, hogy használatánál nem árt a körültekintés. Gyakran előfordul, hogy hibás az olvasat, vagy különböző dátumok alatt többször közöl le iratokat az okmánytár. Úgy tűnik, Slivka nem volt eléggé óvatos. Az általa idézett oklevél valójában nem létezik. Az állítólagos 1391. évi oklevél nem más, mint Fejér György latin nyelvű, hibás keltezésű regesztája, amely az eredeti oklevél fordulatait használja fel. Matheus de Vicedominis érseki vikárius szepesi káptalanhoz címzett oklevele valójában 1399. május 23-án kelt, és 1400. február 4-én kelt levelében válaszolt rá a káptalan.5

2

Az okleveleket — amelyekről a hibás regeszta is készült — Fejér György szintén leközölte, és bennük tényleg egy elhagyott környékbeli ispotálynak az ágostonos remeték számára történő átadásáról van szó. Az elhagyott ispotályt az ágostonos remeték elfoglalták, és egy oratoriumot akartak építeni mellé. A Slivka által perdöntőnek vélt és szó szerint idézett sor azonban nincs benne sem az érseki vikárius, sem a szepesi káptalan oklevelében, az kizárólag a Fejér-féle regesztában szerepel. Slivka, így egy 19. század elején keletkezett regeszta alapján azonosította az elhagyottnak mondott ispotályt az 1970-es években feltárt épületmaradványokkal. Az eredeti oklevelek viszont megadják az ispotály fekvésének pontos leírását. Az említett elhagyott, majd az ágostonos remeték által elfoglalt szepességi ispotály ügyében a szepesváraljai plébános tiltakozása nyomán tehát az esztergomi érsek vikáriusa járt el, és megbízta a szepesi káptalant az ügy kivizsgálásával. A káptalan alapos vizsgálatra épülő jelentéséből pontosan kiderül az elhagyott ispotály elhelyezkedése és története. Az ispotály közvetlenül Szepesváralja szélén, a Váralján átfolyó patak mentén állt. Az ispotályhoz egy Szent Erzsébet titulusú kőkápolna és egy fából készített épület tartozott.5

3

Az ispo-51 A hivatkozott cikket 1. Dietrich Zippel: Eine mittelalterliche Kirchenanlage bei Rehburg. In: Ausgrabungen in Niedersachsen. Archäologische Denkmalpfege 1979-1984. Stuttgart 1985. 294-295. 52

CD X/2. 691-692. és uo. 802-807. oldalon szerepelnek 1399-es és 1400-as dátum alatt az oklevelek. Wagner helyes keltezéssel közölte az oklevelet (Analecta Scepusii sacri et profani I-IV Collegit et notis illustravit Carolus Wagner. Posonii-Cassoviae-Wiennae 1774-1778. — a továbbiakban: Analecta Scepusii — I. 416-419.). Az érintett oklevelek keltezésére 1. még Zsigmondkori Oklevéltár I-II/2. (1387-1410) Összeállította Mályusz Elemér. Bp. 1951-1958. III-VII. (1411-1420) Mályusz Elemér kéziratát kiegészítette és szerk. Borsa Iván. Bp. 1993-2001.; VIII-IX. (1421-1422) Szerk. Borsa Iván, C. Tóth Norbert. Bp. 2003-2004.; X. (1423) Szerk. C. Tóth Norbert. Bp. 2007. I. 5871. és II. 52. sz-ok. Az oklevél eredetiben is fennmaradt, régi jelzete: Szepesi káptalan orsz. lev. Ser. V f. 8. nr. 15., fényképe: Magyar Országos Levéltár, Diplomatikai Fényképgyűjtemény 262 924. 53 est publica vox et fama: quod locus ipse est immediate in fine dicti Suburbii, a parte meridionali habens unam ecclesiam, seu capellam lapideam, quae hospitale B. Elisabeth communi vocabulo appellatur, et habet habitationes aliquas ligneas, sitas penes rivulum per ipsum Suburbium versus ilium locum defluentem; a parte vero occidentali habet copiosas frutices, seu virgultum Salicum — Analecta Scepusii I. 418.