Századok – 2008
TANULMÁNYOK - Somogyi Éva: Modern bürokrácia a közös külügyminisztériumban I/3
őrá kerül a sor, előlépteti. Bármilyen terhes is ez az ember, nem rúgják fel miatta az előléptetések hallgatólagosan kialakult, vagy írásban is rögzített rendjét. Csak 1908-ban, az V fizetési osztályba sorolás, az esetleges követi kinevezés alkalmából kerül sor tényleges egyéni mérlegelésre. Az ügyben kompetens osztályfőnök Guido Call báró meglehetősen szokatlan módon bizalmas felvilágosítást kér Duka két korábbi főnökétől: Pallavicini János őrgróftól és Heidler bárótól. Pallavicini elzárkózó, nem ismeri kellőképpen Dukát, de fontos állásra bizonyosan nem való. Heidler, miután előadja a nevezetes belgrádi incidenst, a következő figyelemreméltó megjegyzést teszi: „Kiemelkedően tehetséges fiatal diplomata benyomását annak idején bizonyosan nem gyakorolta rám, nem adott alkalmat arra, hogy hivatali közreműködését különösen nagyra értékeljem; ha azonban azt a mércét veszem irányadónak, amelyet a követségi tanácsos misszióvezetővé történő kinevezésénél az elmúlt 38 esztendőben alkalmaztak, akkor, őszintén szólva nem érzem feljogosítva magam arra, hogy olyan véleményt adjak, amivel elvágnám Duka báró útját". - Ezzel aztán mégis csak sikerült elvágnia egy már-már feltartóztathatatlanul felfelé ívelő pályát, vagy alapot szolgáltatnia a miniszter végül is elutasító álláspontjához. Dukát 1909 elején rendelkezési állományba helyezik.98 A sok hasonló történetből úgy tűnik: a követi kinevezésnél feltétlenül, de már az V fizetési osztálynál is a miniszter valóban mérlegelt. Az alacsonyabb beosztásokban viszont rendszerint a mechanikus rend érvényesült. Duka Géza előléptetéséért vívott makacs küzdelmében szokatlan fegyvert is bevetett, a „nemzetit": a makulátlan hivatalnokot, aki soha személyes kéréssel nem fordult a magas minisztériumhoz, azért mellőzik, mert mágyar. Nem zavarta, hogy a hat tisztviselő közül, akik valóban megelőzték őt, öten magyarok voltak A vádat a külügyminisztérium természetesen felháborodottan visszautasította. Az incidens mégis felveti: nyomon követhető-e az előléptetések rendjében valamifajta nemzeti elfogultság, kedvezőbb helyzetben voltak-e a nyugati birodalomfél állampolgárai, mint a magyarok? Előlegesen mindenképpen hangsúlyozni kell, hogy egy sor magyar akadt a Ballhausplatzon és a diplomáciai szolgálatban is, aki kívülről jött a legmagasabb állásokba, azaz nem járta be a hivatali ranglétra fokozatait. Ezek mindenképpen a magyarok javára billentették a virtuális mérleg nyelvét. Azonnal III. vagy IV fizetési osztályba sorolták a magyar osztályfőnököket (Orczy Bélát, Kállay Bénit, Szögyény-Marich Lászlót, Cziráky Bélát, Wickelburg Márkot)99 és egy sor vezető diplomata az 1868. évi reform után is magas rangban kezdte: nemcsak Kállay Béni belgrádi főkonzul, hanem Zichy Ferenc konstantinápolyi nagykövet is10 0 . Kiválasztásuknál éppen magyar voltuk játszott meghatározó szerepet. 1867-től, de különösen az 1890-es évektől a külügyminisztériumban megszűnt a német hivatalnokok dominanciája. Elfogadták a magyar állampolgárságú hivatalnokot, illetőleg a magyarok igényét a paritásra, és ezzel a Habsburg bürokrácia alaptradíciója alakult át.10 1 98 Egy minisztériumi összeállítás kifejezetten utal a két bizalmas jelentésre a döntésnél. 99 Somogyi, Hagyomány és átalakulás 99-114. 100 Somogyi, Uo. 195. 101 Somogyi, Uo. 179-208.
