Századok – 2008
KÖZLEMÉNYEK - Koszta László: 11. századi bencés monostor a Szepességben? II/339
A feltárást végző régész szerint a Szepesség központjában egy nagyon egyszerű apátság épületegyüttese bontakozik ki, de benne a monostorok minden szükséges eleme megtalálható. Az erődített rész nagy kiterjedése ellenére azonban kevés szerzetes élhetett itt. Temetőjüket nem találták meg, azt a mai káptalan területére helyezték. A feltárt épület- és falmaradványokat az archaikus építési technikára és az egyszerű helyiségekre hivatkozva all. századra datálták, és egy térítést és egyházszervezést végző bencés monostort láttak benne. Vallasek nem tudta megállapítani, hogy meddig működött a monostor, de szerinte néhány épülete még a 14. században is állt, sőt, akkor helyreállították, átalakították őket. A 14. században átépítették az apáti házat és egy két részből álló, a folyosóról rakható befelé fűtő kályhát építettek bele. A megerősített terület délkeleti sarkában a 14. században egy 14x7,5 méteres épületet emeltek északi bejárattal, amelyet egyfajta „rendezvényterem"-mel hoznak kapcsolatba és már nem a monostorhoz, hanem a szepesi társaskáptalanhoz tartozónak gondoltak. Az egész épületegyüttes használatát a 15. század elejéig lehet kimutatni. Az 1970-es években feltárt épületmaradványok funkciójának meghatározásánál egy 1274. évi oklevél szolgált döntő, a régészeti eredményeket írásos forrással is alátámasztó bizonyítékul. 1274. június 15-én Lóránd szepesi ispán oklevelet adott ki Muthmer szepesi prépost és a (Szepes)Váralján élő szászok azon birtokainak pontos elhatárolásáról, amelyek a Lőcsére vezető nagy út és Mindenszentek falu között feküdtek. Az oklevélben foglalt határjárás említi, hogy a birtokhatár a nagy útnál Szt. Márton-monostora mellett (iuxta monasterium beati Martini) halad a váraljai szászok faluja felé.6 A 13. század második felében kiadott oklevél lenne így a 11. századtól egészen a 14. századig fennálló szepességi bencés monostor egyetlen írásos említése. A szepesi monostor funkcióját Martin Homza vélte megtalálni, aki elfogadva Vallasek 11. századi datálását, egy korai missziós monostort látott a feltárt épületekben. A szepességi bencés monostort Szent Adalbert és tanítványainak missziós tevékenységével hozza összefüggésbe. Asztrikot vélte a monostor apátjának és a szepességi misszió vezetőjének.7 A szepesi korai bencés monostor létét a szlovák régészet és középkorkutatás tényként kezeli, és az összefoglaló jellegű munkákban is megemlítik.8 Alexander T. Ruttkay 2000 májusában egy veszprémi konferencián új eredményként a magyar szakmai közönség előtt is bemutatta a monostort mint a mai Szlovákia területén régészeti leletek alapján igazolható, korai keresztény szak-6 Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke I—II. Szerk. Szentpétery Imre és Borsa Iván. Bp. 1923-1987. (a továbbiakban: RA) 2518. sz. Lóránd ispán oklevelét Muthmer prépost kérésére 1274. júl. 23-án átírta IV László király. Vallasek az oklevélből csak az „... et sic in ipsa magna via, veniens iuxta monasterium beati Martini, vádit versus villám Saxonum de Suburbio ..." sort idézi, 1. Vallasek, A.: The Lost Monastery i. m. 61. 7 Martin Homza: Vztahy stredovekého Spisa a Malopolska od najstarsich sich cias do roku 1138. Historicky Casopis 43. (1995) 214. 8 L. pl. Bibiana Pomfyová: Súcasny obraz spisskej sakrálnej architektúry do konca 13. storocia. Studia Archaeologica Slovaca Mediaevalia 3-4. (2000-2001) 297. és 313.; Uő: Vybrané problémy k dejinám Spisskej stredovekej architektúiy. In: Terra Scepusiensis. Red. Ryszard Gladkiewicz, Martin Homza. Levoca-Wroclaw 2003. 178-179.
