Századok – 2008

KÖZLEMÉNYEK - Koszta László: 11. századi bencés monostor a Szepességben? II/339

zet le a hajdani járószint alatt közel két méter mélyen kialakított helyiségbe. A négyzet alakú terem északi oldalán egy 1,7 méteres ajtónyíláson át lehetett megközelíteni egy L-alakú helyiséget (5. szám), amelyet szintén a sziklába vágtak, és sziklapadlóját fával borították. A kelet-nyugati tájolás és az ívesnek tűnő keleti falszakasz nyomán a teremnek szakrális funkciót tulajdonítanak. Vallasek is szokatlannak tartja, hogy a szentélybe lépcsőt vágtak, de ennek ellenére a szerzetesek magánimatermének és egy ossariumnak gondolja a keleten ívesen végződő termet, amelyhez az L-alakú helyiség is tartozik. Az öt helyiségből álló épületegyüttes vastag falai és erős mennyezete alapján Vallasek azt is feltételezi, hogy annak emeleti szintje is lehetett. A lemélyített kápolna fölé kőből épített templomot, az L-alakú helyiség fölé a káptalantermet, a tároló helyiség fölött pedig a konyhát helyezte el. A dormitoriumként és scriptoriumként azonosított helyiségek fölé, azok vékonyabb falai miatt, fából készült emeletet feltételez az ásatást végző régész. Az első, tehát 11. századi, építési periódushoz sorolják a feltételezett templomtól délkeletre, a déli kőfalhoz kapcsolódó, 7x10 méteres szobából álló, 60 cm-es törtkő falakkal rendelkező épületet (7. szám), amelynek bejárata északról nyílt. A különálló épület délkeleti sarkában egy, a járószint alatt 2,5 méter mélységben lévő pincét is megfigyeltek. A pincébe az épületből lehetett lejutni. Az épület előtt északon egy vékonyabb szélfogó falat emeltek. Az alápincézet épületet az apát (perjel) önálló, a szerzetesek hálótermétől elkülönült házaként azonosította Vallasek. Az apát házától északra, a szerzetesek dormitoriumá.tói keletre egy 3,2 méter átmérőjű kör alakú falazatot találtak, amelyet eredetileg egy önállóan álló baptisteriumnak határoztak meg. A baptisteriumhoz később egy négyszögletes épületet csatoltak déli bejárattal (8. szám). A bejáratnak feltűnően magas, kívülről-belülről 30 cm-re kiemelkedő küszöbje volt. Az épület északnyugati sarkában egy 1,3 méter átmérőjű kályhaalapozást figyeltek meg. Vallasek szerint a baptisteriumhoz kapcsolt helyiségben oktatták a szerzetesek a katekizmust. A baptisteriumtól északra egy 1,9 méter átmérőjű, kőből rakott, jó konstrukciójú kutat (9. szám) tártak fel 23,5 méter mélységig. A fallal erődített terület keleti felében is találtak épületmaradványokat. Egy 60 cm vastag, tört kőből álló faltöredéket (10. szám) ispotály, esetleg iskola maradványaként határozott meg a feltáró régész. A keleti kőfalhoz csatlakozó, 80-90 cm-es vastagságú falakból álló, 13x3 méteres épületrészt (11. rész) tártak fel, amelynek homokkőlapokkal fedett padlója 80 cm-rel a korabeli járószint alatt volt. Az épületben egy újabb ispotályt valószínűsítenek. A feltételezett ispotálytól délre öt kemence és tűzhely maradványai (12. szám) kerültek elő egy egyszerű hosszúkás épület töredékével (13. szám) szintén az első, 11. századi építési fázisból. A leletek alapján a területre lokalizálják a monostor kézműves műhelyeit. Vallasek az erődített területen belül a monostor kertjeinek is helyet talált. Az öt helyiségből álló monostorépület, az apát háza és a baptisterium határolta területre (14. szám) helyezte a monostor belső, paradicsomi kertjét. A fallal körülvett terület északi részén (15. szám) kapott helyet a konyhakert.