Századok – 2008
TANULMÁNYOK - Neumann Tibor: II. Ulászló koronázása és első rendeletei. Egy ismeretlen országgyűlésről és koronázási dekrétumról II/315
idézetben tulajdonképpen két döntésről is hallunk: egyfelől Zólyom azon megyék közé került, amelyeknek János Albert ellen kellett vonulniuk, másfelől a megyei csapatok úgy álltak össze, hogy a birtokosoknak minden húsz jobbágyháztartás után egy lovast kellett kiállítaniuk, persze nagyrészt nem saját költségükön, hanem népeik adóiból. Utóbbi az 1397. évi temesvári országgyűléstől kezdődően — különösen vészhelyzetek esetén — gyakori hadkiegészítési módozat volt,7 2 bár az bizonyosnak látszik, hogy e lovasok nem a jobbágyok közül kerültek ki, hanem zsoldosok voltak.7 3 (Ulászló király egyébként az általános felkelések esetére 1492. évi dekrétumában is a 20 jobbágytelkenként egy fegyveres lovas számítási kulcsot foglaltatta törvénybe.7 4 ) Az év vége felé tehát nem csak a Pozsonyban és Nagyszombatban tartózkodó király fáradozott azon, hogy minél nagyobb zsoldossereget állítson fel,75 hanem az egész ország fegyverkezett. November 20-án Beatrix királyné már „az országlakosok által mindenhol felszerelt csapatokról" beszélt, midőn Ulászló egyetértésével eladta két váruradalmát, hogy maga is hozzájáruljon minél több jól felfegyverzett katona fizetéséhez.7 6 Úgy tűnik, a rendelkezés azt a korábbi évtizedekben többször, különböző módon szabályozott kérdést, miszerint mi legyen azon birtokosok „telekkatonái"-val, akiknek familiárisi kötelezettségeik folytán valamely főúri vagy éppen a királyi bandériumban kellett megjelenniük, vagy nyitva hagyta, vagy úgy szabályozta, hogy a telekkatonákat ebben az esetben is a megyei csapatokhoz kell sorolni. 1490-1491 fordulóján ugyanis ennek kapcsán kelt az a három oklevél, amelyekben utoljára hallunk e rendelet végrehajtásáról. December 13-án a király Nagyszombatból Komárom megyének, illetve toborzóinak és kapitányainak parancsolta meg, hogy Némái Kolos Lászlót, illetve birtokait és jobbágyait ne zaklassák azon négy lovas ügyében, amelyeket „a főpapok és bárók rendelkezése szerint" a római király ellen kell küldenie „e megyében fekvő birtokai terhére". Parancsának oka az volt, hogy László urával, (Bakóc) Tamás győri püspökkel együtt részt készült venni a király Miksa elleni hadjáratán, és „más kíséretén túl" a négy lovast is maga mellett kívánta tartani az uralkodó szolgálatában.7 7 Ha több nemes esetében ismernénk a kiállított lolád levéltára 1274-1525. Közzéteszi Borsa Iván. (A Magyar Országos Levéltár kiadványai II. Forráskiadványok 20.) Bp. 1991. 392. sz. 72 Borosy András: A telekkatonaság és a parasztság szerepe a feudális magyar hadszervezetben. (Értekezések a történeti tudományok köréből. Új sorozat 60.) Bp. 1971. 15-23. (a szerző az 1490. évi rendeletet nem ismerte). A Jagelló-kori megyei csapatok összetételére 1. Kubinyi András: A magyar állam belpolitikai helyzete Mohács előtt. In: Mohács. Tanulmányok a mohácsi csata 450. évfordulója alkalmából. Szerk. Rúzsás Lajos, Szakály Ferenc. Bp. 1986. 63. - Aligha valószínű, hogy az alább szereplő Némái Kolos László a királyi hadseregbe jobbágyokat kívánt volna magával vinni. 74 CJH I. 492. 75 Egy dec. 14-én kelt levelében a király azt írja, hogy „iamque cum universis viribus nostris, quas non modo ex his partibus, sed etiam ex aliis regnis nostris comparavimus ..." — DF 270 684. 76 1490. nov. 20.: DL 103 981. (Beatrix a Zólyom megyei Lipcse és a Bars megyei Saskő váruradalmait eladja Nagylucsei Orbán egri püspöknek és rokonainak 8000 forintért. (Megjegyzem, hogy egy 16. századi átiratban a vételár 16 000-re módosult: DL 19 692.) 77 1490. dec. 13.: fidelis noster, egregius Ladislaus Kolos de Nema cum fideli nostro reverendo in Christo patre domino Thoma episcopo Iauriensi etc. ad presentem expedicionem nostram ex-
