Századok – 2008
TANULMÁNYOK - Neumann Tibor: II. Ulászló koronázása és első rendeletei. Egy ismeretlen országgyűlésről és koronázási dekrétumról II/315
Talán kevésbé ismert, hogy az uralkodó nem Ulászló néven kívánt az ország trónjára lépni. Miután belépett az ország területére, magyar vonatkozású oklevelei élére nevét rendesen Lászlóként (Ladislaus) írták, és nyugodt szívvel kijelenthetjük, hogy e néven, és nem Ulászlóként (Wladislaus) koronázták magyar királlyá. Bár nem kizárt, hogy e döntésének voltak propagandisztikus mozgatórugói (ellenségeitől körbevéve talán így kívánt a népszerű magyar lovagszentre utalni),25 sokkalta valószínűbb, hogy a két azonos eredetű keresztnevet egymás fordításának tekintették, és így érthetően a magyaros formát részesítették előnyben (ismeretes, hogy egykor nagybátyját is „Lengyel Lászlónak" nevezték).2 6 A Lászl6-intitulatio egészen 1490-1491 fordulójáig tartotta magát, ezután viszont kikopott a kancellária gyakorlatából, hogy teret engedjen a már az ezt megelőző két hónapban is egyre gyakrabban feltűnő párhuzamos Ulászló-alaknak.2 7 Voltaképpen tehát találó Katona István megjegyzése, miszerint az uralkodót valójában VIII. Lászlónak kellene neveznünk,2 8 már csak azért is, mivel a negyedszázadig használt Wladislaus név ellenére magyar ajkú alattvalói minden bizonnyal Lászlónak nevezték királyukat.2 9 Mivel a koronázáson — amelyen legátusa által a pápa is képviseltette magát — az országnagyok tekintélyes hányada megjelent, a kortársak szemében különösen nagy feltűnést keltett Újlaki Lőrinc boszniai herceg, Váradi Péter kalocsai érsek, Brankovics György szerb despota és Magyar Balázs távolmaradása.3 0 Nem jelent meg Egervári László dalmát-horvát-szlavón bán sem.3 1 A Fraknói szerint a király azért nevezte magát Lászlónak koronázási meghívóiban, hogy „a nemzet előtt kegyeletes tiszteletben álló szent király nevével népszerűséget szerezzen magának", 1. Fraknói V.: II. Ulászló i. m. 209. - A király Szent László tiszteletét ugyanakkor jól mutatják pénzei, 1. a 28. sz. jegyz-et. 26 Engel P. - Kristó Gy. - Kubinyi A.: Magyarország története i. m. 200. (a hivatkozott rész Engel Pál munkája). '' 1491. jan. 6-án két, azonos tárgyban és ugyanazon kedvezményezettek részére kibocsátott oklevélben találkozunk utoljára a Ladislaus-intitulatioval, 1. DL 82 030., DL 88 751. - Megjegyzem, hogy koronázása idején készített titkospecsétjén, illetve saját kezű aláírásaiban mindig a Wladislausalak szerepel. Hist. Crit. XVII. 64. - Katona azzal érvelt, hogy egy birtokában lévő 1504. évi Ulászló-érme egyik oldalán a király (Wladislaus rex), a másik oldalon Szent László (S. Wladislaus) neve szerepel, tehát ahogy László helyett is szerepelhet „Wladislaus", úgy az Ulászló helyett is állhat „Ladislaus". A nyolcas sorszám természetesen Vencel-László és I. Ulászló beszámításával jött ki. - A király legtöbb pénzén valóban szerepel Szent László, de sohasem „Wladislaus" formában, 1. Lajos Huszár: Münzkatalog Ungarn von 1000 bis heute. Bp. 1979. 115-127. 29 Ezt igazolja az amúgy Ulászló szellemi képességein gúnyolodó Szerémi György emlékirata, vagy éppen Istvánffy Miklós munkája, ahol mindvégig László királyról hallunk, 1. Wenzel Gusztáv. Szerémi György Emlékiratai Magyarország romlásáról 1484-1543. (Monumenta Hungáriáé Historica II. Oszt. írók I.) Pest 1857. 32-36., Istvánffy Miklós magyarok dolgairól írt históriája. Tállyai Pál XVII. századi fordításában. Bp. 2001. (a továbbiakban: Istvánffy) passim. 30 Az 1490. nov. 1-i milánói követjelentés az első három nevet sorolja fel (Beatrix okit. 173.). -Istvánffy Miklós Újlaki Lőrinc és Magyar Balázs távollétét emeli ki (Istvánffy 38.). - Magyar ekkor már János Alberthez csatlakozott, Újlaki viszont csak kivárhatott, noha később Miksához való csatlakozással vádolták (1491. febr. 27.: DL 33 451.). 31 A Frangepán család oklevéltára. Codex diplomaticus comitum de Frangepanibus II. Kiadják Thallóczy Lajos, Barabás Samu. Bp. 1913. (a továbbiakban: Frangepán II.) 195-196. - Vele tűnik azonosíthatónak a milánói követjelentésben szintén távolmaradóként említett „un capitano che se chiama Albano" (Beatrix okit. 173.).
