Századok – 2008
TANULMÁNYOK - Neumann Tibor: II. Ulászló koronázása és első rendeletei. Egy ismeretlen országgyűlésről és koronázási dekrétumról II/315
Az uralkodó okleveleinek szisztematikus összegyűjtése során figyeltem fel arra a néhány mozzanatra, amelyek átértékelhetik az 1490-es évek törvénykezéséről szóló eddigi ismereteinket, és a korabeli eseménytörténet pontosabb ismeretéhez is némi adalékkal szolgálnak. Reményeim szerint így az alábbi észrevételek a Jagelló-kori törvények régóta hiányolt kritikai kiadásának majdani elkészítése során is hasznossá válnak.6 A koronázás előkészületei A szent korona különleges szokásjogi szerepéből és legitimáló erejéből adódott, hogy annak megszerzése a Mátyás király (1458-1490) halálát követően fellépő trónkövetelők számára elsőrendű érdek volt. A seregeit leggyorsabban mozgósító, és az ország területére 1490. július 16-18. között — egy-két nappal királlyá választását követően — belépő7 Ulászló ezért augusztus elején, hallva, hogy testvére, János Albert herceg is a főváros felé tart, sietve előreküldte csapatait a korona őrzési helyéül szolgáló Visegrád ostromára.8 Nem okozhatott így meglepetést a kortársak számára, hogy a koronát végül komolyabb harc nélkül megszerző cseh király nem fog késlekedni a koronázással: később, már a fehérvári események után is arra hivatkozva kért elnézést az ünnepségre meg nem hívott Raguza városától, hogy vetélytársai miatt a ceremóniát veszélyek nélkül nem lehetett halogatni.9 Az uralkodó környezetében jól látták, hogy a koronázás rendkívüli módon megnövelné esélyét a végső győzelemre, hiszen a többi trónkövetelővel szemben döntő tekintélykülönbséget biztosítana.1 0 Jól mutatja ezt, hogy a koronázást követő hónapokban, mikor már több fronton is zajlottak a 6 A Jagelló-kori törvények kiadásait és ezek hiányosságait legutóbb Kubinyi András vette számba, 1. Kubinyi András: A Jagelló-kori magyar állam. Történelmi Szemle 48. (2006) 291. 7 Júl. 16-án cseh nyelvű levelét „na poli u Angru" (a település az alsó-ausztriai Angernnel tűnik azonosíthatónak, amely a magyar határ Pozsony megyei szakaszával átellenben fekszik; a cseh településnév feloldásáért Petr Elbelnek tartozom köszönettel) keltezte (Magyar Országos Levéltár, Diplomatikai Fényképgyűjtemény — a továbbiakban: DF — 243 645.), 18-án viszont német nyelvű levelét a Malacka (Pozsony megye) melletti mezőről (DF 240 710.) írta. Júl. 26-án már Nagyszombatban volt (Kubinyi A.: Két sorsdöntő i. m. 26.) — Bonfmi nyomán mind a mai napig olvasható olykor az a téves megfogalmazás, hogy Ulászló a júl. 31-i „farkashidai egyezmény" megkötése után „lépett be az ország területére" (1. pl. Kulcsár Péter: A Jagelló-kor. Bp. 1981. 55.). Ekkor már két hete magyar földön állomásozott. 8 Kubinyi A.: Két sorsdöntő i. m. 26-27.; Iván László: A visegrádi vár története a kezdetektől 1685-ig. Visegrád 2004. 58. 9 1490. okt. 1.: ... in ipsorum regem sumus delecti et assumpti atque in loco consueto (quo felix faustumque sit) cum sacra eiusdem regni corona rite his diebus coronati, ad quam quidem coronationem, quod per nos ac prefatos prelatos et barones proceresque vos minus fueritis invitati, non incuria aut negligencia, sed temporis angustia et hostium pluralitás viarumque discrimina effecerunt, nam cum post mortem prefati quondam domini regis regnum hoc subito plures undique principes hostiliter invadere cepissent, visum extitit eisdem dominis regnicolis, quod absque gravi dispendio et iactura regni coronatio ipsa differri nequiret, quare tarn nos, quam etiam eosdem prelatos et barones in hac parte excusatos habere velitis — DF 290 379. Kiadását 1. Raguza és Magyarország összeköttetéseinek oklevéltára. Összeállította Gelcich József. Bp. 1887. 640-641. 10 Miksa római király is éppen ezért igyekezett diplomáciai eszközökkel és hívek toborzásával megakadályozni a fehérvári szertartást, illetve — mivel seregei távolléte miatt erre lehetősége valójában nem volt — legalább Ulászló ebből származó helyzeti előnyét mérsékelni. Vö. Bonfmi tudósításával: „At ille [sc. Maximiiianus] interea omnes ingenii nervos magis intendere, ne rite [sc. Wladislaus] coronaretur neve coronatus regno potiretur" — Bonfmi IV/X/68.
