Századok – 2008
TANULMÁNYOK - Pálosfalvi Tamás: Grebeni Hermanfí László alnádor. Egy tekintélyes szlavón köznemesi politikus pályaképe (Második közlemény) II/267
ló báni kinevezésével, de ez nem több puszta hipotézisnél. Paulovci Kelemen mester mindenesetre még 1477 januárjában is élt, ekkor Orbona iktatásánál szomszédként találkozunk vele.14 7 Helyét nemsokára régi ismerősünk, Hermanfi László szomszédja, az elődjénél sokkal tekintélyesebb és gazdagabb Gudovci Péter mester vette át mint szlavón viceprotonótárius.14 8 Töretlenül folytatta a Paulovci által elkezdett gyakorlatot,14 9 amely ettől kezdve nem is szakadt meg többé. A szlavón nemesség azzal, hogy a helyettes ítélőmesteri hivatal bevezetésével és betöltőjének választásával sikerült biztosítania a maga számára a kulcsfontosságú vicebáni pecsétek fölötti ellenőrzést, a célját szemmel láthatólag elérte.15 0 E hosszú, bár talán nem hiábavaló kitérő után, lássuk a vicebáni hivatal egyéb elemeit! A vicebán bírói tevékenysége ugyanis feladatkörének csupán egyik, bár messze legjelentősebb aspektusát jelentette.15 1 Egyéb kötelességeinek teljesíté-147 DL 33 429. 148 1479. júl. 10-én már mint „vicarius temporalis" és szlavón helyettes ítélőmester kap általános birtokmegerősítést, Osvát püspök kérésére, Mátyástól (DF 218 977.). Első általam ismert, Gudovcon a bán nevében a két vicebáni pecsét alatt kiadott oklevelét 1. 1479. szept. 18.: DL 102 205. Megjegyzendő, hogy ugyanezen a napon Korotnai János Korotnán állít ki oklevelet a nádori pecséttel (DL 107 041.). Gudovci Péter mester két kastélyból és számos birtokból, ill. birtokrészből álló vagyonát Bakócz Tamás is érdemesnek látta megszerezni (a birtokok felsorolása: DF 218 978.; a Bakócz-cal kötött szerződés: DL 85 577.), vö. Bónis Gy.\ Jogtudó i. m. 373-374. 149 1481. ápr. 16., Gudovc: DL 100 948.; 1481. nov. 9., Gudovc: DL 103 861. (mindkettő báni vizsgálati parancs, az utóbbi Hermanfi László panaszára); 1481. dec. 31., Kristallóc: DL 100 959. (birtokcsere Egervári László bán előtt); 1482. jan. 1., Kristallóc: DL 100 962. (báni iktatóparancs Hermanfi László javára); 1482. júl. 9., Gudovc: DL 103 871. (zálogosítás a bán előtt); 1485. márc. 29., Kristallóc: DL 101 011. (birtokcsere a bán előtt); 1485. jún. 30., Gudovc: DL 33 442. (báni iktatóparancs); 1485. szept. 22., Gudovc: DL 101 016. (birtokadomány a bán előtt); 1485. nov. 18., Buda: DL 103 911. (felmentvény a bán előtt); 1486. márc. 31., Desnice: DL 107 065. (birtokcsere a bán előtt); 1486. máj. 1., Kristallóc: DF 219 017. (báni iktatóparancs); 1487. szept. 8., Gudovc: DL 102 235. (báni iktatóparancs Hermanfi László javára); 1489. máj. 14., Gudovc: DL 101 077. (báni iktatóparancs Hermanfi László és Battyányi Boldizsár javára); 1492. jún. 24., Csázma: DL 101 140. - A példák korlátlan számban szaporíthatóak, mindegyiken a vicebáni pecsétek. Ugyanezek kerülnek a bírói nyolcadokon kiadott bírói oklevelekre, az ítéletlevelek kivételével, 1. pl. DL 103 895., DL 101 029., DL 102 223. (valamennyi az 1484. évi György-napi nyolcadon kelt). 150 A cél természetesen az volt, hogy a vicebáni pecsétek mindig megbízható, szlavóniai származású ember kezében legyenek; ebből a szempontból a helyettes ítélőmesteri hivatal szükségmegoldást jelentett. Gudovci Péter halála után ugyanis a helyét Vojkfi Miklós mester vette át, amikor azonban Korotnai halála után Vojkfi szlavón ítélőmester lett, megszűnt a helyettes ítélőmester hivatala. A báni oklevelek vojkovci datálásai (DF 255 940., DF 276 989., DF 232 006., DF 252 224., DF 252 233. stb.) mutatják, hogy a Paulovci Kelemen alatt megkezdett gyakorlat folytatódott. Ugyanezt látjuk Hásságyi ítélőmestersége alatt, amikor a báni oklevelek jó része Bradnán, Hásságyi szlavóniai birtokán kel (pl. DF 252 974., 219 175., DF 232 279.), és Marócsai Ferenc idején is, aki viszont legtöbbször Kotnyakon keltez (pl. DL 37 907., DF 252 272.). A helyettes ítélőmester állása akkor támadt fel újra, amikor Petróci Henczelfi István személyében ismét egy Szlavónián kívüli személy vette át az ítélőmesterséget, vö. Bónis Gy.: Jogtudó i. m. 369., 373-374. 151 Természetesen tisztában vagyok vele, hogy, akárcsak a magyarországi megyék hatósága, a vicebánok mint Körös megye ispánjai és a szolgabírák, valamint a zágrábi ispánok és a szolgabírák együtt panaszfelvevő helyként is működtek, és vizsgálati jelentéseket is kibocsátottak. Ezekre általában valamelyik ispán és változó számú szolgabíró saját pecsétje került. Ezen, alapvetően hiteleshelyi jellegű, tevékenységet azért hagytam ki az elemzés köréből, mert politikai jelentőség híján nem okozott konfliktust sem a szlavón nemességen belül, sem a szlavón nemesség egyeteme és a központi hatalom között, és ilyenformán nem képezi tárgyát a vicebán hatalmát elemző fejtegetésnek.
