Századok – 2008
TANULMÁNYOK - Pálosfalvi Tamás: Grebeni Hermanfí László alnádor. Egy tekintélyes szlavón köznemesi politikus pályaképe (Második közlemény) II/267
A tehetős szlavón köznemesség számára annak volt jelentősége, hogy a mindennapi birtokforgalom és ügyintézés eszközéül szolgáló vicebáni pecsétek fölötti ellenőrzést biztosítsa magának; időközben ugyanis a birtokelidegenítést rögzítő oklevelek és az elismervények átkerültek a vicebáni pecsétek „hatáskörébe", az autentikus pecsét számára csak az ítéletlevelek maradtak.14 2 A nemesek ezért, a formális tiltakozás dacára, beletörődtek Korotnai oktrojált kinevezésébe, aki, mint föntebb láttuk, és szlavóniai birtokszerzései mutatják, villámgyorsan beilleszkedett szlavóniai társai közé.14 3 A passzív beletörődés azonban csak látszólagos volt. Kevesebb mint egy esztendővel Korotnai kinevezése után ugyanis, még Hermanfi László vicebáni hivatala idején, feltűnik az első szlavón viceprotonótárius, Paulovci Kelemen mester. O talán egyenesen a körösi szolgabíróságból került, a szlavón nemesség választásával, e bizalmi állásba.14 4 Ettől kezdve a valóban választott viceprotonótárius őrizte a két vicebáni pecsétet, és intézte velük, leggyakrabban a lakóhelyén, de egyebütt is, a nyolcadokon kívüli ügyeket. Nem tudjuk, hogy az autentikus pecsétet Korotnai magánál tartotta-e, vagy maradt az ítélőszéken, Kőrösön, de a kérdés nem is lényeges: szerepe ugyanis, miután birtokügyekben nem alkalmazták többé, jelképessé vált. Paulovci Kelemen a két vicebáni pecsét alatt, a mindenkori bánok nevében már rendszeresen állított ki lakóhelyén, Paulovcon, illetve a felek kérésére az ítélőszéken kívül, egyebek mellett birtokelidegenítést rögzítő okleveleket, valamint elismervényeket, de minden más iratot is.14 5 Értelemszerűen a nyolcados törvényszéken kiállított bírói oklevelekre (nem ítéletlevelekre) is a két vicebáni pecsét került.14 6 1475 után valamilyen okból átmenetileg eltűnnek az ítélőszéken kívüli datálások: a dolog talán összefüggésben állhatott Egervári Lász-142 Az átmenet idejének pontos meghatározása természetesen további részletes vizsgálatot igényel. Ehelyütt csak a folyamat jelentősebb fázisait kívántam jelezni. 143 Bónis Gy.\ Jogtudó i. m. 273. (37. sz. jegyz.). 144 Szolgabíró: Mályusz E.: Szlavóniai és horvátországi pálos i. m. (Tizedik közlemény) Levéltári Közlemények 12. (1934) 136., uo. (Harmadik közlemény) 6. (1928) 151. Az első, biztosan általa kiállított oklevél: DL 16 651. (1468. ápr. 5.). 1470. máj. 22.: magister Clemens de Paulowcz Crisiensis et Zagrabiensis sedium viceprothonotarius — DF 231 575., 1. még 1475. júl. 27.: DL 100 851. — 1459: zálogosítás „magistro Clementi filio Galli de Benedikoucz sive de Paulowcz" (DF 231 416.). A fivére, László (Ladislaus filius Galli de Benedikoucz - DL 94 233.) ugyancsak szolgabíró (1. pl. DL 107 013.). Bizonytalan, hogy rokona-e az a Paulovci Benedek fia Kelemen Zágráb egyházmegyei laikus, aki 1471-ben azért kért Rómában feloldozást, mert bár korábban egy betegség kapcsán ígéretet tett, hogy belép a ferences rendbe, később mégis megházasodott, és gyermekei is születtek, 1. Archivio Segreto Vaticano, Sacra Poenitentieria Apostolica, Registra Matrimonialium et Diversorum, vol. 19. (1471) 139v. 145 1468. ápr. 5., Paulovc: DL 16 651.; 1468. ápr. 12., Rojcsa: DL 16 658. (mindkettő felmentvény hatalmaskodás miatt); 1468. ápr. 18., Paulovc: DF 231 483. (kiegyezés birtokügyben); 1470. jan. 1., Cirkvena: DF 231 569. (birtokzálogosítás); 1470. feb. 14., Paulovc: DL 34 917. (birtokzálogosítás); 1470. júl. 13., Paulovc: DL 100 797. (báni iktatóparancs Hermanfi László javára); 1471. máj. 31., Horzova: Mályusz E.: Szlavóniai és horvátországi pálos i. m. (Ötödik közlemény) Levéltári Közlemények 8. (1930) 96-97. (Horzovai György özvegye zálogosít); 1471. jún. 25., Rojcsa: DL 100 815. (birtokeladás Hermanfi Lászlónak); 1472. feb. 10., Mogor: DL 103 734., 103 733. (birtokzálogosítás Hermanfi Lászlónak); 1473. ápr. 26., Gordova: DL 103 740., 100 829. (felmentvény a Gordovai Fáncsok javára); 1475. jan. 9., Paulovc: DL 103 802. (báni iktatóparancs Pozsegai Miklós javára); 1475. jan. 25., Paulovc): Mályusz E.\ Szlavóniai és horvátországi pálos i. m. (Első közlemény) Levéltári Közlemények 3. (1925) 109. (báni iktatóparancs a bakvai pálosok javára). 146 Pl. DL 100 805., DL 103 730.
