Századok – 2008
TANULMÁNYOK - Pálosfalvi Tamás: Grebeni Hermanfí László alnádor. Egy tekintélyes szlavón köznemesi politikus pályaképe (Második közlemény) II/267
választásának jogát mint legfontosabb kiváltságukat erősíttették meg Mátyással. Az előzmények ismeretében a logikus lépés az lett volna, ha ezúttal is ők állnak a tiltakozók élére, és szabadságaik védelmében megtagadják Korotnai elfogadását, vagy legalábbis az ítélkezést. Mi magyarázza akkor e nyilvánvaló pálfordulást? A válasz, úgy tűnik, a vicebáni hivatal jellegében és betöltőinek társadalmi állásában rejlik. Fentebb láttuk, hogy a vicebánok a 15. század folyamán teljesen átvették az általában absentus bánok bírói joghatóságát, és, mint rövidesen szó lesz róla, ugyanezt tették a báni hivatal csaknem minden elemével, a katonai funkciót leszámítva. Ilyeténképp, bár de facto a bánok familiárisai voltak, ők váltak a király parancsainak végrehajtóivá is, ami, látszólag, nem egy ízben saját osztályos társaikkal sodorta őket ellentétbe. Mégsem tapasztaljuk, hogy emiatt komolyabb ellentétek keletkeztek volna köztük: a szlavón nemesi uniuersitas nevében fellépő személyek sorában nagy következetességgel ugyanazon családok tagjait és familiárisaikat találjuk, ami komoly társadalmi-politikai kohézióról tanúskodik. Ezen családok leggazdagabbjai monopolizálták a vicebáni hivatalt, egyfajta „vicebáni elitet" alkotva, és kevésbé gazdag, de azért jómódú társaikkal együtt, akik közül számos szolgabíró került ki, ők léptek fel a szlavóniai nemesség politikai akaratának képviselőiként.139 Feltűnő, hogy Grebeni Hermanfi László hatalmas levéltári hagyatékában egyetlen, az autentikus báni pecséttel megerősített ítéletlevelet sem találunk. Sejthető, hogy ez más hasonló társadalmi helyzetű, de levéltáraik pusztulása miatt kevésbé ismert birtokosok és családok esetében sincs másként. A magyarázat, a fogott bíróságokról korábban elmondottak fényében, kézenfekvő: a súlyosabb hatalmaskodási és birtokügyek eldöntését e benepossessionatus elit általában a saját berkein belül simította el, ugyanazon személyek közreműködésével, akik a báni széken is bírótársak lettek volna, csak sokkal hatékonyabban. De ha egy-egy konfliktus mégis eljutott a báni székre, a tehetős nemesség előtt még mindig nyitva állt az út, hogy kedvezőtlen ítélet esetén közvetlenül a bántól kérjen jogorvoslatot,140 vagy fellebbezzen a kúriába. Nyilvánvaló, hogy eme lehetőségekkel azok a szegényebb nemesek nem tudtak élni, akik számára nemcsak a budai utazás és a bán személyes felkeresése, esetleg ügyvéd megbízása okozott gondot, hanem még a körösi vagy zágrábi törvényszék, adott esetben többszöri, felkeresése is. Az ilyen pauperes nobilesu l számára volt elsősorban fontos, hogy a pecsétek a törvényszéken maradjanak, általuk is ismert és megbízhatónak tartott nótárius őrizetében, hiszen az autentikus pecsét ellenőrizetlen használata birtokaikat fenyegette, a mozgásban lévő vicebáni bírói pecsét pedig a panasztevés lehetőségét nehezítette meg számukra. 139 Itt természetesen azon oklevelekre gondolok, amelyek név szerint sorolják fel a szlavón nemesség egyetemének nevében fellépő személyeket. A vizsgált korszakból öt ilyen forrást ismerek: az 1439. márc-i körösi (DF 268 079.), 1471. jan-i zágrábi (DF 252 051.), 1474. máj-i körösi (DF 252 056.), 1478. jan-i zdenci (Kukuljevic, J.: Jura 215-216.), valamint az 1490. jan-i körösi (DF 252 109.) gyűlések okleveleit. Amikor a gyűlések résztvevőiről beszélek, ezekre a forrásokra támaszkodom. 140 1467-ben például Szenesei László, később maga is vicebán, Budán kér jogorvoslatot személyesen Laki Tuz János bántól (DL 102 167.). 141 Kukuljevic, J.\ Jura 199-200.
