Századok – 2008
TANULMÁNYOK - Pálosfalvi Tamás: Grebeni Hermanfí László alnádor. Egy tekintélyes szlavón köznemesi politikus pályaképe (Második közlemény) II/267
nagypecsétet csak a választott nemesek, vagyis a szolgabírák egyetértésével lehetett ráfüggeszteni az oklevelekre, ami önmagában garantálta a helyi nemesség befolyását az oktavális törvénykezés során. Tekintve, hogy az autentikus báni pecsét testesítette meg a szlavón nemesség fölötti bírói hatalmat, nem véletlen, hogy ellenőrzéséért újra és újra fellángolt a harc. A 15. század első felének oklevelei azt mutatják, hogy Garai oklevelének kikötései a valóságos gyakorlatot tükrözik: a birtokjogot átruházó oklevelekre és az elismervényekre az autentikus pecsétet függesztették,11 8 ami, mint láttuk, a szolgabírák jelenlétét feltételezte. A jószágvesztést kimondó ítéletlevelekkel annyiban más a helyzet, hogy mivel bán nagyobb vagy autentikus pecsétje önmagában is elegendően biztosította, a választott nótárius és az ugyancsak választott szolgabírák közreműködése révén, a szlavón nemesség befolyását az igazságszolgáltatásban,11 9 így a szolgabírák saját pecsétjeit a jelek szerint csak különösen jelentős ügyekben függesztették az autentikus báni pecsét mellé. 1423-ban például a zágrábi szolgabírák pro rnaiori cautela et tutela pecsételtek meg Ciliéi Frigyes bánnal együtt egy jószágvesztést kimondó oklevelet.120 Tíz nappal később viszont a másik hivatalban lévő bán, Ciliéi Herman ugyancsak jószágvesztést rendelő ítéletlevelére a körösi széken csak az autentikus báni pecsétet függesztették.121 1433-ban ugyancsak Ciliéi Herman bán ítéli fej- és jószágvesztésre Prodavizi Ördög Miklóst, és az oklevélre uberiorem ad cautelam a körösi szolgabírák is ráfüggesztik pecsétjeiket a báni pecsét mellé.122 1454-ben a vízkereszti nyolcadon birtokvesztést rendelő Ciliéi Ulrik oklevelén csak az autentikus báni pecsét függ,12 3 míg 1495-ben, a Jakab-napi oktáván, amikor Korvin János bán ítélettel véglegesíti Ernuszt Jánost és Zsigmondot az egykori Prodavizi-jószágokban, az oklevelet propter earenciam et non appromptuacionem sigilli nostri autentici erősíti meg a két vicebán pecsétjével.124 Az 1398. évi oklevél szerint mindkét pecsétet a nótárius őrizte, akit egy 1439. évi adat nem véletlenül nevez conservator sigilloru?7inak.125 A szlavón nemesek előadása szerint kiváltságaikhoz tartozott, hogy a választott nótárius egyik pecsétet sem vihette magával a törvényszékről. Jóllehet e kiváltságot Garai Miklós bán is megerősítette, a következő évtizedekben az újra csorbát szenvedett. Ugyan a zágrábi székkel kapcsolatban nincsenek információink, de Bónis György tévesen úgy értelmezte a szöveget, hogy a nemesek a bán pecsétjén kívül „Szlavónia választott nemeseinek pecsétjét" is átadták a nótáriusnak (Bónis Gy.: Jogtudó i. m. 277.), és e félreértés meggátolta a kijelentés valódi jelentőségének felismerésében. 118 L. pl. Zsigmondkori Oklevéltár I-II/2. (1387-1410) Összeáll. Mályusz Elemér. Bp. 1951-1958.; III—VII. (1411-1420) Mályusz Elemér kéziratát kiegészítette és szerk. Borsa Iván. Bp. 1993-2001.; VIII-IX. (1421-1422) Szerk. Borsa Iván, C. Tóth Norbert. Bp. 2003-2004.; X. (1423) Szerk. G Tóth Norbert. Bp. 2007. (a továbbiakban: ZsO) III. 2048., IV 1448., V 602. sz-ok, DF 267 999, DF 218 687, DF 261 900. na L. pl. Mályusz E.\ Szlavóniai és horvátországi pálos i. m. (Hetedik közlemény) Levéltári Közlemények 10. (1932) 110, ZsO. VI. 180. sz. 120 ZsO. X. 1040. sz. 121 ZsO. X. 1076. sz. 122 DL 12 497. 123 DL 103 633. 124 DF 231 190. 125 Bónis Gy.: Jogtudó i. m. 187. (50. sz. jegyz.).
