Századok – 2008
TANULMÁNYOK - Pálosfalvi Tamás: Grebeni Hermanfí László alnádor. Egy tekintélyes szlavón köznemesi politikus pályaképe (Második közlemény) II/267
A vicebánok jogi hatásköre elválaszthatatlan a báni pecséthasználat problémájától, ennek elemzése viszont szükségessé tesz egy némileg hosszadalmas kitérőt. A kérdést Bónis György próbálta tisztázni nagy művében, de a források korlátozott hozzáférhetősége miatt ő sem tudott minden vonatkozásban végleges eredményekkel szolgálni.11 2 Jóllehet ezzel az igénnyel jómagam sem merek fellépni, a probléma tárgyalását két megfontolás mégis indokolja. Egyrészt, és ez talán bizonyításra sem szorul, a báni pecsétek használatának és az őket őrző protonótárius, illetve nótárius választásának joga a szlavón nemesség rendi öntudatának fejlődése szempontjából kulcsfontosságú kérdés. Másrészt úgy tűnik, hogy a pecséthasználat átalakulásának egy fordulópontján vicebánként éppen Grebeni Hermanfi László játszott kulcsszerepet. A szlavón báni pecséthasználat alapvonásait Garai Miklós bán 1398. évi okleveléből ismerjük,11 3 amelyet már Bónis elemzett. Az oklevél világosan kétféle bírói pecsétről beszél, egy kisebbről és egy nagyobbról. Fontos megjegyezni, tekintettel a vicebánok bírói hatalmáról mondottakra, hogy mindkét pecsét az ispánoké,11 4 és ők adják át azokat a nemesek által választott nótáriusnak, aki nem viheti el őket a törvényszékről. A kisebb pecsétekkel az ispánok elrendelhettek tudományvételt, idézést, perhalasztást, és bírságolhattak is. Birtokelidegenítést és ítéletet, valamint elismervényeket (littere expeditorie) ugyanakkor csak a nagypecsét alatt és csak a szolgabírák jelenlétében volt szabad írásba foglalni. A kisebb pecséteket egyértelműen az ispánok/vicebánok bírói pecsétjeivel11 5 azonosíthatjuk, amelyeket a saját bírói kiadványaikon, illetve az absentibus sigillis formulával ellátott báni oklevelekben alkalmaznak. A nagypecsét (sigillum maius) viszont azonos azzal a pecséttel, amelyet a kortárs, valamint későbbi oklevelek sigillum autenticumnak, illetve sigillum banatusnak neveznek. Az utóbbi elnevezés rendkívül beszédes: kifejezi ugyanis a tényt, hogy, bár a pecsétet a mindenkori bán vésette, és leváltásakor, illetve halálakor összetörték,11 6 azt nem a bán, hanem a bánság pecsétjének tekintették. E pecsétről a szlavón rendek képviselői 1465-ben azt állították, hogy miután a nemesség egyeteme megválasztotta a protonótáriust, bemutatták a bánnak, majd átadták neki a bánság pecsétjét, amelyet ő a regnum (vagyis Szlavónia) választott nemeseinek pecsétjei alatt tartott.11 7 E kifejezés nem jelenthet mást, mint hogy a 112 Bónis Gy.: Jogtudó i. m. 185-187. 113 Codex diplomaticus regni Croatiae, Dalmatiae et Slavoniae XVIII. Zagreb 1990. 324-325. 114 A vicebán utoljára 1402-ben viseli egyszerre Zágráb és Körös megye ispánságát; ezt követően mindig csak Körös megyéét. A két ispánság az 1480-as években egyesül végleg, ettől kezdve a mindenkori vicebán(ok) egyszerre körösi és zágrábi ispán(ok). Az egyetlen kivétel az 1408 és 1412 közötti rövid időszak, amikor — a szlavón bánság üresedésben lévén — a két megye élén előbb két külön ispán áll, majd Csupor Pál tölti be mindkét ispánságot. 115 1452: sigillum judiciarium - DL 101 749. 116 Kukuljevic (Sakcinski, Ivan) Joannes: Jura regni Croatiae, Dalmatiae et Slavoniae. Pars I. Privilegia et libertates regni Croatiae, Dalmatiae et Slavoniae. Zagrabiae 1861. (a továbbiakban: Kukuljevic, J.: Jura) 236. 11 ' 1465: temporibus predecessorum nostrorum regum Hungarie ex antiqua eorum consuetudine et libertate prothonotarium, qui sigillum autenticum banatus predicti regni Sclavonie detulisset ipsa universitas nobilium communi voluntate elegisset electumque bano eiusdem regni presentasset, demum vero assignato illi sigillo banatus idem prothonotarius sigillum predictum sub sigillis electorum nobilium predicti regni nostri tenuisset - DF 268 083. (18. századi másolata: DL 16 200.).
