Századok – 2008

TÖRTÉNETI IRODALOM - Wissenschaftsbeziehungen und ihr Beitrag zur Modernisierung das deutsch-ungarische Beispiel (Ism.: Orosz László) I/253

dern struktúrák intézményesítésére kerül sor egyidejűleg lényegesen kevésbé modern struktúrák fenntartásával. A modernizálás tehát a modernizáció területeinek nem mindegyikét érinti egyidejűleg, ill. egyazon erősséggel. „Olyan jelenség ez — hangsúlyozza Fischer —, amely éppenséggel Magyarországon is megfigyelhető." A kötet tanulmányainak mindegyikében vezérfonal a tudományos kapcsolatok jelentősége a modernizálódás folyamatában. Különböző történelmi korszakok és különböző tudományterületek reprezentáns példái sorakoznak a lapokon. Minthogy a tudományos kapcsolatoknak a modernizációra gyakorolt hatása a két vizsgált ország tekintetében inkább Magyarország számára játszott fontos szerepet, elsősorban a magyar befogadó szerepkör kerül előtérbe. Minthogy azonban a kulturális és tudományos kapcsolatok rendszeré mindig kétirányú, nyilván kisebb volumenben, de a Németországot érő magyar hatások némelyike is tárgyalásra kerül. A tanulmányok hat nagyobb tematikai egységbe strukturálódnak. A mennyiségi mutatókat tárgyaló fejezetet Szögi László teijedelmes tanulmánya teszi ki, mely a magyar(országi) egyetemisták németországi peregrinációjáról ad áttekintést az 1789-1919 közötti időszakban. A szerző valamennyi (összességében 14 548) szóban forgó egyetemjáró tanulmányi adatait egybegyűjtötte, illetve különböző szempontok alapján táblázatokba rendezte. Tájékozódhatunk ily módon az egyetemjárók évenkénti vagy akár nagyobb időszakonként bontott létszámáról, az egyes német egyetemek közötti megoszlásukról, helyváltoztatásaikról, az egyes fakultások közötti megoszlásukról, társadalmi állásukról, vallási hovatartozásukról, nemzetiségi összetételükről, származási helyükről. A szerző korábbi, az 1520-1788 közötti időszakra vonatkozó hasonló vizsgálataival összevetve e mostanit, láthatóvá válik, hogy a 16-20. század összesen kb. 74 ezer Magyarországon honos külföldi egyetemjárójából több mint 22 ezer fő németországi tanulmányokra vállalkozott, s e nagyságrenddel a német egyetemek a Habsburg-monarchia egyetemeit (39 ezer) követve a második helyen állnak. Szinte jelentéktelen szám emellett az összes többi európai ország egyetemeire beiratkozott összesen 13 ezer fő. Érdekes példával világítja meg a szerző a peregrinációból hazatértek Magyarország modernizálásában játszott szerepét: közülük 114-ből jelentős politikus vált (17 miniszter és 5 miniszterelnök). A kötet második tematikai egysége egyes tudományágak segítségül hívásával konkrét példák kidolgozására összpontosít, s ezeken keresztül világítja meg a német-magyar tudományos kapcsolatok egyes korszakokban tapasztalható intenzitását, továbbá e kapcsolatok hozzájárulását a modernizálási folyamatokhoz. Teszi mindezt a középkortól a 20. század második feléig terjedő időintervallumban. Führer Nagy Györgyi tanulmánya a műszaki főiskolák szerepét, azok kölcsönös egymásra hatását vizsgálja a Selmecbányái bányászati akadémia középpontba állításával. Az intézmény történeti könyvtárában őrzött, 18. századi matematikakönyvek vizsgálata során a szerző áttekinti a németországi eredetű műveket, valamint a fordított utat bejárva, a Selmecbányán keletkezett magyar munkákat, illetve azok elterjedését a német főiskolákon. Ennek során a műszaki jellegű tankönyvállomány terén nagyfokú kölcsönös összefonódást állapít meg. A magyar szellemi export értékes eleme a bányászatban nélkülözhetetlen, Selmecen kifejlesztett vízkiemelőgép. Bartha Lajos tanulmánya a kapcsolatokat a csillagászat területén követi végig, a középkortól a 20. század közepéig. E területen is bőségesen dokumentálható a két fél kölcsönös egymásra hatása. Az egyébként német Regiomontanus a Magyarországon töltött évek alatt Budán fejlesztette ki azokat a csillagászati mérőeszközeit, melyek aztán a németországi finommechanika fejlődésére oly nagy hatást gyakoroltak. 1550 és 1750 között — ahogyan a szerző kimutatja — valamennyi csillagászati témájú magyar disszertáció, illetve kutatási eredmény német egyetemeken született, ám az eredmények recepciója ellenkező előjellel is működött: magyar csillagászok tankönyvei tananyaggá váltak német egyetemeken. Békés Vera a göttingeni egyetemnek a finnugor nyelvtudomány keletkezése körül játszott szerepét vizsgálja. A Göttingenben a magyarok eredetéről folytatott tudományos diskurzus döntően befolyásolta a finnugor nyelvrokonság kérdéséhez való viszonyulást, s egy új magyar tudós-generációt termékenyített meg, akik immáron a puszta szókincsgyűjtésen túlmutató nyelvészeti módszertannal operáltak. Horst Fassel vizsgálatának középpontjában Hugo von Meltzl áll, az Erdélyből származó, Heidelbergben és Lipcsében tanulmányokat folytató, majd a kolozsvári egyetemen működő irodalomtudós, akinek sokrétű, a tanításra, kutatásra, irodalmi fordításra, folyóirat-alapításra (Acta comparationis), kiterjedt kapcsolati háló fenntartására irányuló tevékenysége mögött fáklyaként világít a lipcsei hagyományok meggyökereztetésének szándéka. Elévülhetetlen Meltzl hatása a germanisztika és az irodalomtudomány modernizálása, a soron következő magyar és román tudós-generáció komparatista szemléletmódjának alakítása terén. Vámos Éva tanulmánya rávilágít a kémikus Justus von Liebig hatásának