Századok – 2008

TÖRTÉNETI IRODALOM - Wissenschaftsbeziehungen und ihr Beitrag zur Modernisierung das deutsch-ungarische Beispiel (Ism.: Orosz László) I/253

jelentőségére a 19. századi magyar mezőgazdaság és élelmiszeripar modern tudományos alapokra helyezése során, továbbá feltárja Liebig kiterjedt magyar kapcsolatainak egyes szálait. A magyar kollégákkal folytatott levelezése alapján is kiterjedt kapcsolatrendszer dokumentálható, ám a magyar élelmiszeripar szakemberei is gyakorta keresték fel problémáikkal. Saját tanítványai között is találunk magyar egyetemistákat, s hatása a magyarországi oktatásban is tetten érhető: ugyanúgy Liebig hazai recepciója megnyilvánulásának tekinthető tudományos műveinek lefordítása, mint ahogyan a szerves kémia előretörése a budapesti egyetemen, ahol annak jelentősége idáig jócskán háttérbe szorult a szervetlen kémia mögött. Wolfgang Göbel tanulmánya a 20. század második felébe vezet, s a közös magyar-német (NDK) táplálkozástudományi kutatásokat veszi szemügyre. Bemutatja ennek egyes területeit és eredményeit, továbbá a tudományos együttműködés ezen a színtéren (is) tetten érhető politikai beágyazódását. Világossá teszi a táplálkozáspolitika és az élelmiszeripar mindkét ország számára egyértelmű gazdasági és politikai jelentősége mellett azt a tényt is, hogy a kooperáció eredményeként nyert ismeretanyag felhasználása, illetve a technológiai transzfer kétirányú volt. A harmadik fejezet tanulmányai a technikai-technológiai kapcsolatokra koncentrálnak, az ipar modernizálása során előtérbe került transzfer-folyamatok egyes kiragadott példáinak bemutatásával. Klein-Bednay Ildikó a textiliparban használatos bizonyos technológiák elterjedését vizsgálja abban az időszakban, amikor a manufaktúrák világából az iparosított előállításra történő átmenet lezajlott. A konkrét példa az ún. kékfestő eljárással kapcsolatos technológiai transzfer. Vizsgálatra kerül a (titkos) eljárás németországi elterjedése, majd Magyarországra történő beszivárgása akár a vándoréveiket odakinn eltöltő iparoslegények hazatérése, akár a korszak tömeges német bevándorlása és letelepedése útján. A transzfer a textilipar felvirágzását hozta magával Magyarországon. Tóth János tanulmánya a két világháború közti időszakban a sikertelen magyar próbálkozásokat követően német vezetés alatt meginduló szénhidrogén-feltárás folyamatát követi végig. A német főtulajdonos által irányított Magyar-Német Ásványolaj Művek Kft. (MANÁT) az ország ásványkincseinek kiárusítására vonatkozó heves kritikák ellenszelében is komoly munkát végzett a Dél-Alföldön. A kitermelésen túlmenő nyereség volt a MANÁT által kutatás-fejlesztésre fordított 30 millió márka, valamint a magyar mérnököknek közvetített magas szintű tudományos és technológiai know-how. A német javak körébe tartozó vállalkozás eszközállományát a szovjetek jóvátétel fejében elhurcolták, ám így is ennek strukturális alapjain folytatódott a háború utáni magyar szénhidrogén-kitermelés. Hans-Liudger Dienel, Hronszky Imre és Tamás Pál közös tanulmánya az 1990-es évtized ipari kapcsolatait imagológiai perspektívából szemléli. A vizsgálat a 20. század során kialakult kölcsönös országképet összeveti a két ország jelenkori ipari szektorának egyes képviselőivel készített mélyinterjúkból nyert ismeretanyaggal. Az eredmény rendkívül differenciált, ám az egymásról — minden esetleges negatív tapasztalat ellenére — kialakult alapvetően kedvező kép bizonysága a vasfüggöny lehullása után a térséget tekintve különösen Magyarország irányában tapasztalható feltűnő készség a kooperációra és az invesztíciókra. A kötet negyedik tematikai egységét a koncepciók, struktúrák és intézmények transzferjének szentelték. Az idősíkok: 19. század, a két világháború közti időszak és a rendszerváltó Magyarország. Heio Klein vizsgálatainak tárgya a 19. századdal meginduló új múzeumtípus, a nemzeti múzeumok magyarországi és németországi fejlődése, valamint kölcsönös egymásra hatása. A Magyar Nemzeti Múzeum és hasonló profilú német társai (Germanisches Nationalmuseum Nürnberg, Bayerisches Nationalmuseum München, Deutsches Museum München) közös vonásai már az alapstruktúrájukban felismerhetőek: feladatuknak kevésbé az univerzális művészeti értékek megismertetését tekintették, mint inkább saját nemzeti történelmük, irodalmuk, nyelvük, egyszóval nemzeti karakterjegyeik megóvását és továbbéltetését. Végeredményben egyfajta tanító és felvilágosító, valamint a nemzeti célok propagálására irányuló tevékenység letéteményesei voltak. A szerző szerint különösen Magyarország esetében napjainkig kitapintható a „nemzeti" múzeum ilyetén jelentősége. Ujváry Gábor tanulmánya már a két világháború közötti magyar-német tudománypolitikai kapcsolatok világába vezet át. A berlini egyetemen 1916-ban létrehozott Magyar Intézet és a nyolc évvel később életre hívott berlini Collegium Hungaricum nemcsak az adott kor viszonyai között, de bizony napjaink mércéjével is irigylésre méltó tudományos bázisintézmények voltak Magyarország számára, mégpedig épp a stratégiailag legfontosabb célországban. Az alapítás és felvirágoztatás folyamatában szerencsésen ötvöződött a kedvező politikai konstelláció és az együttes fellépés néhény olyan, valóban nagy formátumú személyiség részéről (Gragger Róbert az alapító, Klebelsberg Kunó a magyar és Carl Heinrich Becker a porosz kultuszminiszter), akik nemcsak szoros baráti kapcsolataik által, de alapvetően azonos tudománypolitikai nézetrendsze-