Századok – 2008

TÖRTÉNETI IRODALOM - A Magyar országgyűlés a „fordulat éveiben" Az 1947. évi országgyűlés almanachja (Ism.: Föglein Gizella)I/250

annak életbe lépése között „vitatta meg" a szerződés szövegét, melynek kialakításában semmilyen szerepe sem volt és lehetett. A békeszerződés életbe lépésének feltétele az volt, hogy a szövetséges nagyhatalmak (Amerikai Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Szovjetunió) mindegyike letétbe helyezze a szerződés ratifikált példányát a szovjet kormánynál. A ratifikációs okmányokat a szovjet kormány szeptember 15-én helyezte letétbe. E napon de jure megszűnt hazánk fegyverszüneti státusa és a magyarországi SZEB, ám de facto Magyarország továbbra is korlátozott szuverenitással bírt, miután a nagyhatalmak korábbi antináci koalíciója felbomlott, s a világ és Európa két, antagonisztikusan szembenálló táborra szakadt. Magyarország a térség államaival fokozatosan betagozódott a formálódó keleti blokk intézményrendszerébe. A választási eredmények alapján 411 fős (a teljes ciklusban, a bekövetkezett változásokkal összhangban, mindösszesen 521 fős) lett az Országgyűlés. A választási törvény demokratikus deficitjén is túlmutatott, hogy az Országgyűlés eredeti összetételében kérész életű volt, épp a „fordulat évei" következtében. A frissen megalakult Országgyűlés, csakúgy mint annak teljes ciklusa, mintegy „leképezte" a hatalomátvétel egyes etapjait, a politikai intézményrendszer átalakításának folyamatát. A parlamenti pártok képviselőcsoportjainak létszáma ily módon a következőképp alakult. A választási szövetség pártfrakcióinak létszáma a megalakuláskor (és a teljes ciklusban, összesen): MKP: 100 (113), FKgP: 68 (106), SzDP: 67 (106), NPP: 36 (43). A radikális ellenzéki pártok képviselőcsoportjainak létszáma: DNP: 60 (69), MFP: 49 (46), KNT: 4 (4). A lojális ellenzéki pártok képviselőcsoportjainak létszáma: FMDP: 18 (22), MRP: 6 (8), PDP: 3 (4) fő. Házelnökké Nagy Imrét (MKP) választották, aki elejétől végig betöltötte e tisztséget. Két alelnöke közül egy kisgazda és egy szociáldemokrata volt, ám egyikük sem töltötte, nem tölthette ki a teljes ciklust. Szabó Árpád (1947 szept.-okt.), Implom Ferenc (1947 okt.-1948 nov.), Mihályfi Ernő (1948 nov.-1949 jún.); Kéthly Anna (1947 szept.-1948 febr.), Molnár Imre (1948 febr.-1949 jún.). Hasonló jelenségek játszódtak le az országgyűlési bizottságokban is. Az országgyűlési képviselők életrajzai a makro- és mikro-történelem törésvonalán találhatók. Az egyéni életutak nem voltak szűkén a fordulatoknak, drámáknak és tragédiáknak sem. Az almanach adatgazdag táblázatai beszédesek; az országgyűlést, az egyes pártfrakciókat, az országgyűlési képviselőket igen sok szempontból veszik górcső alá. Az egyes táblázatok közlik pl. az országgyűlési választások részvételi adatait választókerületek szerint; az országgyűlési választások eredményeit pártok és választókerületek szerint; az országgyűlési választásokon megszerzett mandátumokat pártok és választókerületek szerint; az országgyűlési választások részvételi adatait járások és városok szerint; az országgyűlési választások járási és városi eredményeit. Mindezeken kívül az almanach tartalmazza a köztársasági elnököket és a kormányok tagjait; az országgyűlés tisztségviselőit, lemondott és behívott képviselőit; az országgyűlés képviselőit a bekövetkezett változásokkal. Az almanachban helyet kaptak az országgyűlés bizottságai; az országgyűlési képviselők bizottsági tagságai; az országgyűlési képviselők iskolai végzettsége és foglalkozása; az országgyűlési képviselők életkora; az országgyűlési képviselők születési helyük állami hovatartozás szerinti megoszlása. Az almanachot lapozva korkép és kórkép kerekedik ki. Az MKP ambíciói és muníciói egyre inkább kiteljesedni látszottak a közéletben, így az országgyűlésben is. A 10 párt egy része (képviselőikkel együtt) sorra-rendre megfogyatkozott, kihullott (lemondott mandátumáról [FKgP], lemondatták mandátumáról [SzDP], megfosztották mandátumától [FMDP], megsemmisítették mandátumát [MFP]). E pártok sorsa különböző ütemben, de végeredményben a feloszlatás, felszámolás lett. A célkeresztbe elsőként az MFP került: az ajánlások hitelességét kétségbe vonva 1947 őszén feloszlatásra, vezetője pedig az ország elhagyására kényszerült, képviselőik mandátumát pedig megsemmisítették. Másodikként, 1948 nyarára megszűnt létezni a legrégibb demokratikus hagyományokkal rendelkező SzDP (egy részét felmorzsolták, a maradékot a kommunista párt beolvasztotta a Magyar Dolgozók Pártjába [MDP]). A koncepciós Mindszenty-per pedig megpecsételte a DNP és a KNT sorsát 1948-49 fordulóján. A mérleg másik, immár egyre inkább egyetlen serpenyőjében 1948. június 16-ától az MDP (képviselőcsoportja: 163 fő) és a Magyar Függetlenségi Népfrontban mögötte felsorakozó „látszatpártok" találtak helyet, melyek korábbi önmaguknak csak árnyékai voltak. 1947-1949 között a korlátozott parlamentarizmus nemcsak csatát, de háborút is vesztetett. A parlament mintegy fél évszázad múltán, 1989-1990-től válhatott a népszuverenitás letéteményesévé.