Századok – 2008
TÖRTÉNETI IRODALOM - „... A háború szolgálatában" Főszerkesztői értekezletek 1942. szeptember 22.-1943. augusztus 25. (Ism.: Róbert Péter) I/239
zését ugyanis magyar részről motivál(hat)ta még, mások mellett, a keleti gondolat térnyerése a magyar külpolitikában, exportfejlesztési szándék, a revíziós törekvésekhez (egy a világháborút követő rendezés esetére) remélt japán támogatás s persze a szovjet szomszédságból fakadó közös félelemérzet és hírszerzési érdek. Ez utóbbit jól példázza, hogy Románia keleti határainak a Vörös Hadsereg szibériai lekötöttsége miatti esetleges tehermentesülésére tekintettel a Vezérkari Főnökség már 1933-tól részletesen tájékozódott a távol-keleti hadszíntér alakulásáról. A hazánk felé irányuló japán közeledésnek pedig egyértelműen a Szovjetunióról történő információ-szerzés volt az elsődleges célja. (Érdekes lett volna kitérni a megfelelő helyeken a Mandzsúriával kapcsolatos vonatkozásokra, hiszen hazánk élénk diplomáciai kapcsolatokat ápolt a távol-keleti bábállammal.) Imaoka fordulatos életútja ismeretében is sajátos a szerzői ötlet, hogy a korabeli magyar-japán kapcsolatok érdemi tárgyalására a biográfiának csupán színes háttereként kerül sor. Gombhoz a kabát, gondolhatnánk az érdekes mikrotörténeti kísérletről. Hiszen Imaoka tényleg számtalanszor volt tanúja, különféle minőségében tevékeny részese a kétoldalú kapcsolatok különböző epizódjainak, azonban szinte minden esetben csak mellékszereplőként! (Tény persze, hogy igazi kulturális kapcsolatépítéshez, eredményes kultúrdiplomáciához bármely relációban szinte elengedhetetlen az őhozzá hasonló önjelölt „magánkövetek" és áldozatkész civil aktorok ügybuzgalma). Szólnunk kell arról is, hogy a szerző beleesik a biográfusok gyakori csapdájába, és elfogult választott főszereplőjével szemben. Imaoka a megrajzoltnál ellentmondásosabb személyiség volt, aki saját szerepét rendszeresen túlértékelte, publikációinak és előadásainak számát jelentősen eltúlozta, germanista végzettsége mellé hol tokiói közgazdasági diplomát, hol budapesti egyetemi doktorátust lódított magának. Cikkeinek tanúsága szerint a magyar nyelv tanulása során a korabeli közélet revizionista és turáni toposzai mellett az antiszemita felhangot is elsajátította. A magyar társadalmat korholó, s cserébe jó tanácsokkal ellátó írásai miatt sokan kritizálták (az Új Nippont például Török Sophie húzta le a Nyugatban). Ellenfelei egy sajtóperben egyenesen „szellemi Róbert bácsinak" titulálták, aki üzletet kovácsolt a turanizmusból. Túlzásnak tűnik „színvonalasnak" (122.) minősíteni az 1973-ban megjelent kéziszótárt is, tekintve, hogy szókészlete még gót betűs, 19. századi magyar-német szótárakból származik, és nyelvtani táblái is hibáktól hemzsegnek. A Himnusz rovásírásos szövegének beillesztése helyett célszerűbb lett volna a szóanyag lexikai-nyelvészeti lektorálását elvégezni. Hasznos a névmutató és a japán nyelvű összefoglaló, érdekesek a függelékben az Imaoka-hagyatékból közölt levelek, mások mellett Bethlen István, Klebersberg Kunó, Szabó Lőrinc és Móra Ferenc tollából. (Itt jegyezzük meg, hogy bár a műben nem szerepel, de tudjuk, hogy Kosztolányi Imaokáról mintázta Japán című portréját Bölcsőtől a koporsóig című kötetében). A kiadóra nézve szomorú a szöveggondozás és lektorálás teljes hiánya. Számos nyelvhelyességi, helyesírási és névelírási hiba maradt a szövegben, különösen a japán nevek írásmódja kérdéses. A magánhangzókról hiányoznak a Hepburn-átírás vízszintes ékezetei, másrészt, — ki tudja, miért — kizárólag Imaoka Dzsúicsiró neve szerepel végig magyarosan Jüichirö helyett. Úgy véljük, hogy Umemura Júko olvasmányos Imaoka-életrajzának jelentőségét elsősorban a munka magyar-japán kapcsolattörténeti vonatkozásai adják. Adatgazdagsága miatt a mű a jövőben nélkülözhetetlen kiindulópontot jelent a téma iránt érdeklődők számára. Reméljük, hogy a szerző a reláció szakavatott ismerőjeként — akár a disszertációban is jelzett témák kibontásával — a továbbiakban is folytatja ilyen irányú munkáját. Minden bizonnyal nagy érdeklődésre tartana számot például a trianoni békeszerződés japáni megítélése, a párizsi béketárgyalásokon részt vett japán delegáció véleményének, esetleges magyar vonatkozású működésének részletesebb bemutatása, illetve a magyar revíziós törekvésekkel kapcsolatos korabeli japán külügyi álláspont feltárása. Wintermantel Péter „... A HÁBORÚ SZOLGÁLATÁBAN" Főszerkesztői értekezletek 1942. szeptember 22. - 1943. augusztus 25. Szerk. Joó András. Napvilág-MTI, Budapest, 2007. 316 o. A második világháborúban minden addiginál nagyobb fontosságot kapott Magyarországon a tömegtájékoztatás s benne a sajtó is. Különösen áll ez az 1942/43-as évekre, amikor a magyar
