Századok – 2008

TÖRTÉNETI IRODALOM - Umemura Yuko: A Japán tengertől a Duna-partig. Imaoka Dzsúicsiró életpályája a magyar-japán kapcsolatok tükrében (Ism.: Wintermantel Péter) I/238

hosszabb idő alatt keletkezett szövegek között számos ismétlés van, amit az együttes megjelentetéskor célszerű lett volna az átfedések elhagyásával megszüntetni. Ádám Magda e tanulmánykötetben együtt közölt tanulmányainak egy része a huszadik század tanulmányozása szempontjából (is) nehéz korszakban született. Eredményei mégis beépültek a nemzetközi szakirodalomban, és mára a témájukban nem lehet megkerülni őket. Nem véletlenül, hiszen rajta kívül kevesen képesek az összes érintett forrásanyag nyelvi elérésére. A francia és angol nyelven közölt tanulmányok igen széles — magyar, brit, francia, olasz, csehszlovák, jugoszláv — forrásbázisra épülnek. Bár a tanulmányok súlypontja magyar történész lévén óhatatlanul Magyarország, de mégis a nemzetközi összefüggések teljes bonyolultságában. Ádám Magda tanulmányai a két világháború közötti magyar történelem fontos kérdéseit — Trianon, a királypuccsok, a kisebbségi politika és szomszédos államok, stb. — helyezik új megvilágításba. Ezen túlmenően a kötetben közölt tanulmányok világviszonylatban is újat mondanak az európai nagyhatalmak, illetve a kisantant államok külpolitikájáról, de haszonnal forgathatják a külpolitika elméletével foglalkozó szakemberek is. Borhi László Umemura Yuko A JAPÁN TENGERTŐL A DUNA-PARTIG Imaoka Dzsúicsiró életpályája a magyar-japán kapcsolatok tükrében Gondolat, Budapest, 2006. 180 o. Esetünkben talán nem túlzás a recenzensi közhely: Umemura Yuko könyve mindenképpen hiánypótló mű. Az ELTE Orientalisztikai Intézet történész munkatársának 2004-ben megvédett doktori disszertációja ugyanis becsapós címe ellenére sokkal többet nyújt Imaoka életrajzánál: a magyar-japán kapcsolattörténet első átfogó és tudományos igényű, magyar nyelvű bemutatását. (A legrészletesebb összefoglalást e tárgyban eddig egy 1981-es japán konferencia tanulmánykötete, illetve Kovács C. Izabella 1987-ben Bécsben megvédett német nyelvű disszertációja jelentették). Hézagpótló ez a munka abból a szempontból is, hogy elvégzi az eddigi külföldi kutatási eredmények honosítását és szakszerű összefoglalását. Érdemes kiemelni a könyv két további fontos eredményét: a tokiói Cuda Egyetemen őrzött Imaoka-hagyaték feltárásával fontos adalékokat közöl a magyar diplomácia- és művelődéstörténet vonatkozásában is, illetve elsőként tesz kísérletet a magyarokban élő Japán-kép, illetve a szigetországban élő Magyarország-kép kialakulásának, változásának és eszmetörténeti hátterének leírására. Imaoka Dzsúicsiró a magyar-japán kapcsolatok kiemelkedő személyisége volt. 1922-1931 közötti budapesti tartózkodása alatt rengeteg japán vonatkozású írása jelent meg (ezekből született az Új Nippon című impozáns album), népszerűsítő előadásokat tartott országszerte. Japánban színes újságcikkekben számolt be hazánk történelméről és politikai törekvéseiről. A tokiói magyar követség 1939-es megnyitását követően bekapcsolódott a kulturális és tájékoztatási feladatok ellátásába, tagja volt az 1938-as kulturális egyezmény végrehajtását felügyelő bizottságnak. (A kulturális vegyesbizottság munkájának bemutatásával érzékletes képet nyújt a szerző a Horthy-korszak tervutasításos kultúrdiplomáciájának működéséről). Az 1956-os forradalom hírére gyűjtést szervezett a magyar menekültek megsegítésére. Tucatnyi magyar tárgyú munkája jelent meg Japánban, műfordítóként pedig többek között Madách: Az ember tragédiája japán fordítását köszönhetjük neki. Imaoka emellett az egyetlen magyar-japán kéziszótár szerzője. A kötet a Monarchia és Japán 1869. évi kapcsolatfelvételétől kezdődően a második világháború végéig tekinti át részletesen a diplomáciai kapcsolatok alakulását, rövid kitekintéssel az 1945 utáni időszakra, illetve a jelenre. Az 1920-as évek végétől, az 1930-as évek elejétől kezdve fokozatos közeledés volt érezhető Magyarország és Japán között. Az 1938. évi szellemi és barátsági egyezmény létrejöttével, az antikomintern paktumhoz, majd a háromhatalmi egyezményhez történő csatlakozásunk révén a távoli szigetország Magyarország politikai szövetségesévé is vált. Fontos Umemura azon megjegyzése, miszerint erre a közeledésére nem közvetlenül, hanem a nagyhatalmi konstellációból következően, egymás „szövetségesének a szövetségeseként" (19.) került sor. Nem állíthatjuk ugyanakkor, hogy a magyar diplomácia kizárólag a nagyhatalmi közeledés oldalvizén, presztízs okokból sodródott volna el Tokióba. A kapcsolatok szorosabbra fű-