Századok – 2008

TÖRTÉNETI IRODALOM - Magda Adám: The Versailles System and Central Europe (Ism.: Borhi László) I/236

azt jól lefedő, sokoldalú forráskiadványt lapozgathat, amely feltárja a megye társadalmi-politikai életének számtalan kapcsolódását, kölcsönhatását is. Várjuk a folytatást. Hornyok Árpád Magda Adám THE VERSAILLES SYSTEM AND CENTRAL EUROPE Variorum Collected Studies Series Ashgate Variorum, 2004. 392 o. A VERSAILLES-I RENDSZER ÉS KÖZÉP-EURÓPA Ádám Magda diplomáciatörténeti tanulmánykötete több évtizedes kutatómunka eredményeit tartalmazza a 20. század kelet-közép európai történelmének egyik kulcs kérdéséről: miért nem sikerült a tragikus következményekkel járó első világháború után olyan nemzetközi rendet létrehozni, amely biztosíthatta volna a régió biztonságát, stabilitását, békéjét, és mindennek alapját, a gazdasági növekedést és prosperitást? Hiszen a térség labilitása, gazdasági sérülékenysége nyitotta meg a kaput Hitler, később Sztálin számára. Ádám Magda a párizsi békerendszer előzményeinek, kialakulásának, a térségbeli kis országok és nagyhatalmak két világháború közötti kül- és belpolitikájának sokoldalú, kölcsönhatásaiban történő vizsgálatával, végül a versailles-i rendszer összeomlásának elemzésével megkísérel választ adni erre a kérdésre. Meggyőzően bizonyítja, hogy nem érdemes felelőst, felelősöket keresni, hiszen minden érintett megtette a magáét a térség megszilárdulásának megakadályozásért, a szétzilálódásért. Ádám jelentős eredménye, hogy a nagyhatalmi előrelátás hiánya mellett felmutatja az esetlegesség, a véletlenszerűség szerepét is az események alakulásában. Az európai nagyhatalmak politikájának nem az előrelátás hiánya volt a legszerencsétlenebb eleme, hanem az a törekvés, hogy egymás rovására valósítsák meg a legnagyobb biztonságot, illetve ami ettől elválaszthatatlan, a legnagyobb politikai, gazdasági befolyást Kelet-Közép-Európában Szemünk előtt egy sakkjátszma elemei bontakoznak ki a tanulmányok lapjain, ahol Anglia, Franciaország, Olaszország, később a Szovjetunió is egymást kijátszva, egymás lépéseire azonnali ellenlépéssel válaszolva, szövetségesek keresésével majd elejtésével igyekeznek a másik rovására akár pillanatnyi előnyre szert tenni. Mindennek egyetlen győztese volt: a fennálló rend megváltoztatására a kezdetektől ilyen-olyan eszközökkel törekvő Németország. De a szerző által bemutatott anyagból, illetve az általa elénk tárt tudományos érvelés alapján mégsem derül ki, hogy minden felelősség, vagy akárcsak annak túlnyomó része terhelné a nagyhatalmakat. Legalább egyenlő szerepet játszott az utódállamok rövidlátó, szűklátókörű kül-, illetve belpolitikája, amely meggyökerezett eszmék, pillanatnyi hatalmi előnyök megszerzése miatt tették kockára a legszentebbnek hitt érték, a nemzet puszta fennmaradását. Világosan bemutatja a szerző ezt a tendenciát a harmincas évek végének huzavonája körül, amikor utoljára nyílt volna alkalom, hogy a térség kis államai a német fenyegetés árnyékában megegyezzenek egymással egy hatékony ellentábor képzése érdekében. De a nemzetállam kialakításának fikciója, a megszerzett terület minden négyzetcentiméterének megóvására irányuló törekvés megakadályozta a kisantant megegyezését az akkor még mértékletes programmal fellépő Magyarországgal, akkor, amikor már jelei voltak a fennálló rend szétzilálódásának, annak, hogy Versailles alkotói készek magára hagyni az általuk létrehozott politikai rendszert. De a Nyugat meghátrálása nem csak Párizs vagy London cinizmusából, hatalmi gyengeségéből, eltökéltségének hiányából fakadt. Ádám Magda a királypuccsok, illetve a francia szövetségesi politika elemzése kapcsán, aprólékos gondossággal bemutatja, hogy miként játszották el a helyi győztesek az antant hatalmak jóindulatát, sőt, reményét arra, hogy prosperáló, stabil rendet hozzanak létre a kontinens középső, stratégiai fontosságú részén. Mi sem bizonyítja jobban Csehszlovákia Benes által diktált külpolitikájának szinte abszurd ésszerűtlenségét, hogy a húszas évek elején nem a hetvenmilliós Németország, hanem a nyolcmilliós Magyarország ellen várt Franciaországtól biztonsági garanciát. Kiderül, hogy a szövetségesi viszony dacára nem volt valódi érdekközösség Párizs és Prága között. Az érdekazonosság hiánya hozzájárult ahhoz, hogy a francia vezetés elfordult a térségtől és nyugati biztonságát igyekezett garantálni úgy, hogy a Keletről megfeledkezett. Ez eredményezte a locarnói szerződést, ami destabilizálta Közép-Európát. Végigkövetve a logikát, Franciaország elfordulása Csehszlovákiától a prágai politika akaratlan és valószí-