Századok – 2008

TÖRTÉNETI IRODALOM - Politikai küzdelmek zala megyében a két világháború között. 1918-1931 (Ism.: Hornyák Árpád) I/233

hézségekkel (letartóztatták, mandátumát megsemmisítették, majd időközi választásokon mégis képviselővé választották). Az 1922. évi választásoknál — győzelmét megakadályozandó — eredeti választókerületét kettéosztották, hogy így szavazóbázisát is szétdarabolják. Drozdy ennek ellenére is mandátumhoz tudott jutni. Négy évvel később azonban alulmaradt a győzelmének megakadályozását már-már személyes ügyként kezelő központi és helyi politikai vezetéssel szemben. Személye rendkívül érdekes, ezért is kár, hogy további pályájáról, zalai szerepléséről, illetve annak esetleges megszűnésének okairól nem kapunk tájékoztatást. Az itt ismertetett mű a Zala megye két háború közötti politikatörténetét feldolgozó, rendkívül gazdag anyagra támaszkodó, kétkötetes forráskiadvány első darabja, amely 1931-ig követi az eseményeket. (Ebben az évben távozott a kabinet éléről egy évtizedes kormányzás után Bethlen István.) Az első kötet dokumentumai kronologikus rendben követik egymást, de a szerkesztő az egyes évek bemutatásánál nem a mechanikus arányosságot tartotta szem előtt, inkább az eseménydús időszakok részletesebb bemutatására törekedett. A 144 dokumentum közül 62 az 1918-1919. évi fejleményekkel foglalkozik. Ugyanakkor 1927-ből csak egyetlen dokumentum került a kötetbe: a Zalai Közlöny minden részletre kiterjedő beszámolója Bethlen miniszterelnök zalai látogatásáról. (Ennek egy részlete került a kötet hátsó borítójára is.) A következő esztendővel is csak egy irat foglakozik — meglehetősen szűkszavúan. Egy nyúlfarknyi bizalmas jelentésben a főispán tájékoztatja a rendőrfőkapitányt a zalaegerszegi városi képviselőtestület munkás tagjainak és jelöltjeinek politikai hovatartozásáról. Mint kiderült, ők nem is szociáldemokraták, hanem a keresztényszocialista pártból kerültek ki, így a hatalomnak nem kellett bonyodalmaktól tartania. (377.) Elfogadhatjuk, hogy ezekben az években a bethleni konszolidáció beérni látszó gyümölcseit élvező Magyarországon, így Zala megyében is, viszonylagos nyugalom honolt. S érteni véljük a szerkesztői felfogást, amely ebből az időszakból — mikor a kényelmes parlamenti többséget birtokló Egységes Párt vitathatatlanul ura volt a belpolitikai helyzetnek — nem tartotta fontosnak több irat beválogatását a források közé. Az azonban már furcsállható, hogy 1931-ből, amikor újra országos választásokat is rendeztek, mindössze két irat találtatott érdemesnek arra, hogy helyet kapjon a kötetben. A majd másfélszáz irat közül külön kiemelendőnek tartom a 107. és a 114. számú dokumentumokat. Előbbi Zala vármegye törvényhatósági bizottságának 1923. szeptemberi állásfoglalását tartalmazza a földbirtokreform-törvény módosításával kapcsolatban, s lényege tulajdonképpen az, hogy meg kell őrizni a fennálló állapotokat. A magyar föld, amely a nemzeti újjászületés legbiztosabb alapja és záloga — szól az indoklás —, csak akkor tudja hivatását teljesíteni, ha tulajdonosai a „múlhatatlanul szükséges áldozatokra a rendkívüli időhöz mérten elkészülve és szélsőséges izgatásoktól, mesterségesen szított ellentétektől megvédve, nyugodtan szentelhetik minden idejüket a termelés fokozására és a magyar földben szunnyadó értékes energiák előteremtésére". (321-322.) A másik irat Zala vármegye törvényhatósági bizottságának a választójog szabályozásával kapcsolatban kifejtett álláspontja 1925 februárjából. Ennek lényege, hogy teljesen magává teszi Baranya vármegye átiratát a választójogi törvény tárgyában (szerencsés lett volna ezt lábjegyzetben közölni), s azt még megtoldja azzal a véleményével, hogy a túl széles alapokra helyezett választójog demagógiához, radikalizmushoz, végül forradalomhoz és az állam szétzüllesztéséhez vezet. A titkos választójog pedig ellentétes a magyar ember természetével, mert kellő politikai iskolázottság híján, a titkos választójog eredményeként az állam és a társadalmi rend ellenségei egyesülnének, újból megtámadnák a polgári rendszert, amely kísérlet szomorú eredményeire, úgymond, Trianon emlékeztet. (334.) E két dokumentum alátámasztja a bevezető tanulmány utolsó oldalain írottakat, amelyek vélhetően a fentebb említett Baranya vármegyei átiratból származnak. Vagyis hogy a magyar társadalom vezetésére kizárólag a középosztályt alkotó művelt réteg hivatott, amely a „közügyek iránti önzetlen érdeklődése és szeretete" révén válik erre a feladatra alkalmassá, kiegészülve az iparosok és kereskedők gyakorlatiasságával. Az alacsonyabb társadalmi rétegek alkalmatlanok erre, mert „ismeretei hiányosabbak, látóköre szűkebb annál", s mivel tudatlanságuknál fogva könnyen a demagógia áldozatává válhatnak, irányításra szorulnak. (91-92.) Az iratok származásukat, keletkezésüket és típusukat tekintve igen változatosak. Újságcikkek, röpiratok, nemzetgyűlési és országgyűlési felszólalások, rendőrségi, főispáni és alispáni jelentések, illetve törvényhatósági bizottsági határozatok teszik ki a dokumentumok döntő részét. Ennek is köszönhető, hogy az olvasó, vagy a dokumentumok között csemegéző kutató a zalai politikai küzdelmeket és az azzal szorosan összefüggő gazdasági-társadalmi helyzetet is bemutató,