Századok – 2008

TÖRTÉNETI IRODALOM - Politikai küzdelmek zala megyében a két világháború között. 1918-1931 (Ism.: Hornyák Árpád) I/233

Legalábbis ami a felszínt illeti. A felszín alatti mélyebb rétegek megismeréséhez azonban további kutatások szükségesek. Különösen igaz ez a korszak parlamenti választásainak történetére, megyei és helyi szinten. Zala megye 1920-as évekbeli politikai viszonyainak feltárása gyakorlatilag a mai napig (pontosabban 2006-ig, az ismertetett kötet megjelenéséig) váratott magára. Egy-két résztanulmány foglalkozott csupán a kérdéssel. Jórészt ez a magyarázata annak, hogy miért teszi ki a közel ötszáz oldalas dokumentumkötet ötödét a bevezető tanulmány. A szokatlanul terjedelmes bevezető felépítését alapvetően a választások határozzák meg. A megye földrajzi-gazdasági adottságainak és helyzetének ismertetése után a szerző Zala megye politikai viszonyaival foglalkozik a dualizmus utolsó évtizedeiben. Rámutat arra, hogy a 19. század végén létrejövő újkonzervatív politikai irányzat hegemón politikai erő volt a világháborút megelőző években is. Vezetői földbirtokosok és tisztviselők voltak, míg szélesebb társadalmi bázisát a velük együttműködő (birtokos) parasztság adta. A világháború utáni zűrzavaros időszak zalai vonatkozásait, a háborús vereség következményeit és a horvát „zöldkáderek" betörését, kiűzését majd a délszláv erők muraközi bevonulását bemutató alfejezet tárgyalja az egymást követő hatalomváltások helyi eseményeit is: a Károlyi-kormány bukását, a Tanácsköztársaság kikiáltását és Zala megyei fogadtatását, illetve a tanácskormány rendelkezéseit, végül a rezsim bukását. Az 1920. évi választások történetével foglalkozó alfejezet (Az ellenforradalmi erők hatalomra kerülése és az új pártstruktúra kialakulása Zala megyében a Tanácsköztársaság után) döntően eredeti forrásokra támaszkodva — ezeknek csak kisebb része szerepel a kötetben —jól és közérthetően mutatja be az igen felfokozott hangulatban zajló választási küzdelmeket, amelyek tulajdonképpen két irányzat, a keresztény-nemzeti és a kisgazda áramlat között dőltek el. A választások a sok visszásság mellett azt a furcsaságot is felszínre hozták, hogy a döntően törpe- és kisbirtokos parasztok lakta megyében az ezt a réteget képviselni kívánó Kisgazdapárt nem tudott politikai befolyáshoz jutni. Az országos eredményekkel ellentétben ugyanis a választások Zalában a KNEP fölényes győzelmét hozták, s a kisgazdák csak két mandátumot tudtak megszerezni a lehetséges kilencből. A következő, 1922. évi választással foglalkozó fejezet terjedelmét tekintve önálló tanulmányként is megállná a helyét. Ez a választás is szolgált érdekességgel Zala megyében. Egyebek mellett azzal, hogy a kilenc zalai mandátumból hármat a KNEP szerzett meg — amely ekkor már nem volt azonos a két évvel korábban kormányzó pártformációval —, így a 15 főt számláló KNEP frakció egyötöde zalai volt. Az 5 fővárosi képviselőt leszámítva pedig megállapítható, hogy a vidéki KNEP-képviselők harmada Zala megyéből származott. Kiderült az is — s ezt a következő választás is megerősítette —, hogy Zalában gyakorlatilag két pártformáció, az egységes kormánypárt, és az azt támogató Huszár Károly - Ernszt Sándor-féle katolikus kereszténypárt (KNEP) bírt komoly befolyással. (70.) Az 1926. évi választásokon addig példátlan módon hét párt indult Zala megyében. Ez a körülmény egészen szélsőséges eredményekhez vezetett s némileg meglepő módon a választók érdektelenségét váltotta ki. (78-79.) Ugyanekkor tetőzött a kormányzat által kifejtett adminisztratív és karhatalmi nyomás is, s az eredmény nem maradt el: hat mandátumot szerzett az Egységes Párt. Úgy vélem, szerencsés lett volna az egyes választási eredményeket országos eredményekkel összevetni. Ezt 1920 kapcsán egy mondatban megteszi a szerző, de a többi választás eredményeinek kiértékelésénél más kézikönyveket kell segítségül hívni. A tanulmány röviden kitér még a felsőház Zala megyei tagjainak, illetve az új vármegyei törvényhatósági bizottság tagjainak megválasztására is. A bevezető tanulmányban kiemelt helyet kaptak az országos szintű politikai események megyei visszhangját jelző történések — mindenekelőtt a parlamenti választások, a politikai pártok megalakulása és működése —, továbbá az ismert és kevésbé ismert politikusok és helyi notabilitások tevékenysége. Az egyes alfejezetek ugyan nem adhatnak teljes képet minden politikai eseményről, ellenben fontos adalékul szolgálnak a korszak politikatörténetének megismeréséhez. Szemléltetik a társadalom különböző csoportjainak politikai orientációját, a pártválasztások motivációját és a szavazói magatartást. A szerző minden választásnál bemutatja a főszereplőket, vázolja előéletüket, bemutatja politikai kapcsolatrendszerüket. A politikusok alapvetően gyakorlatias attitűdjének érzékletes példája az Agrárpárt színeiben induló Farkas Tibor esete, akinek 1926. évi választási kampányát az a Briglevics Károly vezette, aki az előző választáson még ellenfeleként indult. (77.) Paksy feltűnően sokat foglalkozik Zala megye politikai közéletének „fenegyerekével", Drozdy Győzővel. E folyton előtérbe nyomakodó közéleti férfiú az 1920. évi választásokon még Nagyatádi Szabó István titkáraként, kisgazda jelöltként meg kellett küzdeni a kormányzat által támasztott ne-