Századok – 2008
TÖRTÉNETI IRODALOM - Politikai küzdelmek zala megyében a két világháború között. 1918-1931 (Ism.: Hornyák Árpád) I/233
rális Együttműködés Szövetségével (Verband für kulturelle Zusammenarbeit), továbbá a Paneuropa és az Europäische Revue című folyóiratokkal sikerül intézményesíteniük a mozgalmukat. Miközben Coudenhove-Kalergi a háborús időszakot amerikai emigrációban töltötte, ellenfele, Rohan kétségtelenül dezavuálja magát, amennyiben a „Harmadik Birodalom" új urait túlzott igyekezettel szolgálta ki. A két vezéralak írásai és a folyóiratok szövegei alapján Paul elemzi a két „tábor" politikai pozícióit. (Kettejük kölcsönös személyes ellenszenve egyébiránt nemigen akadályozta meg a korabeli publicistákat abban, hogy mindkettejüknek dolgozzanak.) Coudenhove-Kalergi mindvégig a már 1922-ben a Paneuropa című bestsellerben követelt „békés, konszenzuson, az egyenjogúságon és mindegyik államformával szembeni tolerancián alapuló, kontinentális európai demokratikus államok föderális egyesülését" (26.) propagálta, s koncepcióján csak lényegtelen módosításokat tett. Folyóirata propagandaorgánumként szolgált számára, oldalait nagyrészt önmaga töltötte meg írásaival. Rohan vállalkozása más jellegű volt: az, hogy az Europäische Revue — legalábbis időlegesen —jó nevű szerzőkkel felfegyverkezett vitaplatformként működött, ebben az esetben inkább a program hiányára vezethető vissza. A folyóirat nem „vértelen elméletet" (28.) akart propagálni, hanem Európa elitjeivel vitatkozva annak lényegét akarta kifürkészni. Rohan saját írásait a nyugatos retorika és az olasz fasizmus csodálatának keveréke jellemezte. Európát kulturális alakulatként fogta fel, amely nála a „konzervatív forradalom" szellemében az európai elitek, különösen az ifjúság révén és a nyugati parlamentarizmussal szemben valósult volna meg. Paul részletesen bemutatja, hogy ettől már nem állt messze a háború előtti nagynémet-nemzeti felfogás — mely később a nemzetiszocialista propagandához vezetett —, s nem volt összeegyeztethető Coudenhove-Kalergi „globális perspektívájával" (44.) és a Párizs környéki békeszerződések által megalkotott államrend melletti kitartásával. Fiziker Róbert az „osztrák legitimisták dunai konföderációs terveiről" (99-125.) számol be. Ennek a csoportnak a szemszögéből eleinte a dinasztia és a vallás elvitatta a nemzettől annak elsődleges identitási kategóriaként való megjelölését: Károly első visszatérési kísérletét egy explicit katolikus birodalmi vízió motiválta. Ennek értelmében a Monarchia az új „nemzetállamok" veszteségei ellenszerének számít. A császári ház által is elismert Osztrákok Birodalmi Szövetsége (Reichsbund der Österreicher) elképzelései szerint az akkor sokféleképpen elképzelt kelet- és délkelet-európai népközösség már a Monarchia idején is fennállt mint „földrajzi és etnopolitikai békehozó létszükséglet minden résztvevő számára" (108.). Az 1930-as években Magyarországon és Ausztriában egyaránt kibékítették a birodalmi és dinasztikus eszményt a nemzettel. Ausztriát akkoriban — írja Fiziker — „német törzsként és a jobb németség képviselőjeként definiálják" (109.). A hivatásrendi államban végül a legitimisták azon irányzata érvényesült, amely az anschlusstól félve inkább önálló, monarchikus Ausztriát kívánt, mint a soknemzetiségű birodalomnak az adott helyzetben nyilvánvalóan megvalósíthatatlan restaurációját. A Habsburg háttér nem csak ebben a két tanulmányban érzékelhető a kortársak életét meghatározó nemzetállami normaként. A kötet címében tett helymeghatározás („Németországban és Magyarországon") tehát valójában túl szerény; úgy tűnik, az „Európa-gondolat" nem törődik a nemzetállami határokkal - különösen ebben a régióban nem. A kötet módszertani megközelítései rendkívül változatosak: az intenzív szövegelemzés (Morawiec) és széleskörű sajtóelemzés (Elvert) mellett szervezettörténeti (Tuli) vagy biográfiai közelítésű elemző munkák (Paul, Németh) következnek egymás után. A kötet így reprezentatív áttekintést nyújt az e kutatási területen használatos módszerekről. S tükrözi azt is, milyen bőségben kínálkoznak a hasonló témák az alaposan feldolgozott német-francia viszony tartományán túl is. Nils Müller (Fordította: F. Kárpát Kinga) POLITIKAI KÜZDELMEK ZALA MEGYÉBEN A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT I. 1918-1931 A dokumentumokat válogatta, sajtó alá rendezte, a tanulmányt és a jegyzeteket írta, szerkesztette Paksy Zoltán. Zalai Gyűjtemény 62. Zala Megyei Levéltár, Zalaegerszeg, 2006. 479 o. A két világháború közötti korszak Magyarországának politikatörténete, köztörténete, társadalom- és gazdaságtörténete, valamint választási története jórészt feldolgozottnak tekinthető.
