Századok – 2008

TÖRTÉNETI IRODALOM - Option Europa. Deutsche, Polnische und Ungarische Europapläne des 19. und 20. Jahrhunderts Der Europa-Gedanke in Ungarn und Deutschland in der zwischenkriegszeit (Ism.: Nils Müller) I/228

„végeredményben csak néhány szövegben propagálták a sajátosan svájci föderációs eszmét, mint az európai államszövetség alapításához példaképül szolgáló mintát" (I. kötet, 172.). Az esszék és a forráskiadványok széles távlatokat nyitnak az egyre inkább specializálódó, eszmetörténeti alapú Európa-kutatás számára, jóllehet a három részes összehasonlítás szintézisére nem történt kísérlet. A rövid áttekintésben teljesen nyilvánvalóvá válik a nemzeti kérdések felvetésével való szoros kapcsolat, és egyfajta „belpolitikailendület" (I. kötet, 16.). Ezenkívül a feldolgozott szövegek gyakran kevés közösséget mutatnak „Európa" mai felfogásával. A demokratikusan létrejövő Európai Egyesült Államok hirdetői többnyire a meghatározó publicisztikai áramlatokkal szemben írtak. Az Option Europa című kötet alaposan feldolgozott és a háromkötetes tagolás révén jól áttekinthető kiadvány. A tartalmi kivonatokat közlő kötet felhasználóbarát, mivel a regeszták, bibliográfiai információk és a szerzők rövid életrajzai valóban rövidre fogottak. A névmutató bejegyzéseit korlátok között tartották, ezért a kötet kézikönyvként használható. A III. kötet szövegeinek kiválasztásánál kiadói kritériumoknak kellett megfelelni. Minden említett régióból hat írás került nyomtatásba, és ez a körülmény a szövegek hosszának is szükségszerű korlátokat szabott. A választék ennek ellenére reprezentatív és kevésbé jelentős szövegeket is tartalmaz. Ebben az esetben — mint ahogy a tartalmi kivonatokat közlő kötetnél — felbecsülhetetlen jelentőségű munkát végeztek el a fordítók a német nyelvű olvasóközönség javára. Az Európáról szóló publicisztika története szempontjából az Option Europa referenciamunka, mivel hasonlóan igényes és részletes forráskiadvány nem létezik, ráadásul eddig alig figyelemre méltatott írásművek kincsestárát is nyújtja. A szövegek különleges bepillantást engednek a 19. és a korai 20. századi politikai gondolkodás anatómiájába. * A másik német nyelvű gyűjteményes kötet (Európa-gondolat a két világháború közötti Németországban és Magyarországon) a címében jelzett témakörhöz kapcsolódva egy 2004-ben Budapesten rendezett konferencia anyagát teszi közzé. A kötet címéhez hasonlóan a szerkesztők célkitűzése is visszafogott, merthogy „ösvényt" szeretnének kitaposni „a politikai tevékenység és [...] az irodalom irányába" (X.), amelyek az I. világháború utáni Németországban és Magyarországon az Európai Egyesült Államok gondolatát próbálták népszerűsíteni. Heinz Duchhardt (1-5.) a kronologikus sorrendnek nagyjából megfelelően szerkesztett kötet első tanulmányában az I. világháború idején folytatott német és magyarországi gyarmati vitát mutatja be az összehasonlítás határozott szándékával. Bizarrnak tűnhet, hogy Cséry Lajos, egy szemétszállításból meggazdagodott magyar vállalkozó 1915 elején íródott munkájában ugyanolyan szenvtelen természetességgel követelte az afrikai magyar gyarmatbirodalom felállítását, miként azt az imperialista Németországban tették. Duchhardt írása nyilvánvalóvá teszi, hogy e két gyarmati diskurzus nem csupán összehasonlítható, hanem éppenséggel közvetlen kapcsolatban áll egymással. Csak nehezen illeszthető be a kötet címe által sugallt tartalomba Malgorzata Morawiec lengyel föderációs koncepciókat (7-20.) vizsgáló írása. Példája Stanislaw Worcell 1849-ben íródott és 1920-ban újra kiadott Lengyelek és magyarok című munkája. Worcell bemutatja, hogyan kell éppen a veszélyeztetettségük idején összetartania a lengyelek és a magyarok „népközösségének" (15.), és ennek kapcsán a két királyság szoros középkori kapcsolataira hivatkozik. Worcell írása az elemző szerint a korai 1920-as évek lengyel publicisztikájában is születhetett volna, amikor a Németország és a Szovjetunió ellen irányuló a közép-európai föderáció gondolata (lengyel irányítással) közszájon forgott. A forrás különlegessége — állítja Morawiec —, hogy Worcell történelmi-államjogi kritériumokat és nem közös kulturális jegyeket vet be a regionális föderáció igazolására. Ilyen módon a pánszlávizmus az ő számára a „filológusok politikája" (20.). A szöveg „európaisága" (7.) nyilvánvalóan abban rejlik, hogy a szupranacionális, elvileg egész Európára kiterjeszthető föderációs képződmények irányvonalait taglalja. Magyarországgal Németh István és Tuli Andrea egy-egy tanulmánya foglalkozik. Németh (71-98.) azt a „közép-európai alternatívát" (71.) rajzolja meg, amelyet Hantos Elemér magyar közgazdász az 1920-1930-as években dolgozott ki. Az európai gazdasági térség „balkanizálódása" fényében az európai gazdasági összefogás és a vámunió elengedhetetlennek tűnt. Ennek kapcsán Hantos azt hangsúlyozta, hogy nem csupán a gazdaság, hanem az európai kultúra is „sürgeti a mielőbbi összefogást" (86.). Ugyanakkor pragmatista módon a gazdaságpolitikát tartotta a kézenfekvőbb kiindulópontnak, mivel a tömegek számára ebben ismerhetőek fel a legvilágosabban az előnyök, illetve a hátrányok. Hantos gazdasági programja „közép-európai", amennyiben először