Századok – 2008
KISEBB CIKKEK - Horváth Pál: Mementóul az Eckhart-életműhöz (Ami az Emlékkönyvből kimaradt) I/195
nek a megértésére, miután a társadal- fel Eckhart Ferencnek, mint az adott mi-gazdasági okok determináló szere- kor egyik legképzettebb gondolkodójápének hirdetését vélhetjük felfedezni nak ítéletét, miszerint „alig volt a az életmű egynémely késői összetevői- nemzeti műveltségnek még egy ága, ben is. amelyben annyira a munka kezdeténél Az alapproblémákhoz visszatérve álltunk" mint a jogtörténetben.16 Triateljesen nyilvánvaló ma már persze, non után ugyanis a hazai közgondolhogy Eckhart szemléletének pozitív kodás „integritástan"-ként tekintett elemei a kor történetírását gyökeresen az eredeti forráskutatást lazán érteinem módosíthatták, sőt a pozitivizmus mező szintetizálók kézikönyveire, reálisabbnak tűnő világképéhez való Ilyen körülmények között nem véletvisszatérést sem eredményezhették, len, hogy a belső válság és a kivezető Az újabb tudománytörténeti kutatá- útkeresés kilátástalansága különössoknak van tehát (feltehetően) igaza, képpen felszínre tört szélesebb érteamidőn azt a paradoxont idézik fel, lemben a jogi historizmus szférájában, amelyben a „több szellemtörténetet" A meghaladott institúcióinkat védelkövetelő Eckhart Ferenc ellenzői in- mező retrospektív ideológia és a befelé kább voltak szellemtörténészek, mint forduló elzárkózás vált uralkodóvá ő maga (Degré Alajos). Eckhart ugyan- hellyel-közzel e kor jogi közgondolkois az általa meghirdetett szellemtörté- dásában. Következésképpen — és épneti programját valójában csak egyet- pen Trianon után — valóban az egyetelen témát tekintve (a szentkorona-esz- mi katedra elvesztésének a veszélyével me) alkalmazta, és a pozitivista kuta- járhatott akár a legóvatosabb kísérlet tómunka jobb hagyományainak a to- is, amely a beidegzett téveszmék kiigavábbfejlesztését célzó munkásságát is zításának a szükségességét hirdette, ezt követően bontakoztatta ki. A tanít- Nálunk a „tanszabadság" — ama ványok, ill. a párhuzamosan egymás híres Lehrfreiheit-System — hangomellett működő szemináriumok tagja- san hirdetett eszméje oda jutott, hogy inak a munkásságában pedig hasonló- az Egyetem jobb sorsra érdemes hallan pozitív törekvések kibontakozásá- gatóságának egy vékony rétege is hiának voltunk tanúi.15 íme, ezért van ba kereste már a párhuzamosan oktaszükség arra, hogy némi kitekintést tó joghistorikusok valamelyikének tegyünk az eckharti életmű legtermé- prelegálásában a jogfejlődés tudomákenyebb korszakára, amely viszont nyos magyarázatát. Csak a szeminárimár a II. világháborút követő évtize- umokban nyílt lehetőség (így a híres dekben bontakozott ki. Eckhart szemináriumban is) egy tisztultabb történeti látásmód ébresztésé-Kitekintés az Eckhart-hagyatékból re, ill. egyáltalán a kutató-elemző jog-A jogi historizmus belső válságát történeti forráskutatás lehetőségeinek látva a két világháború között idéztük az élesztésére. Nem véletlen tehát, 15 Degré Alajos: Beszámoló a Budapesti Kir. Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Jogtörténeti szemináriumának működéséről 1928-1934. Az Illés Szeminárium kiadv. 1. sz. Cegléd, én 7-10., 12-15. Vö. Jogtörténeti szemináriumi előadások. In: Jogi professzorok emlékezete. Bp. 1935. 7., 30. 16 Ld. Eckhart Ferenc: Illés József és a magyar jogtörténet. In: Emléklapok Viski Illés József egyetemi tanárságának huszonöt éves jubileuma alkalmából. Bp. 1929. 29. Vö. Magyary-Illés J.-Holub J.: Jelentés a jogi monográfia-jutalomdíjról. In: Akadémiai Értesítő XXXVII. (1926) 124.
