Századok – 2008
KISEBB CIKKEK - Horváth Pál: Mementóul az Eckhart-életműhöz (Ami az Emlékkönyvből kimaradt) I/195
hogy a Kar jogtörténeti szemináriumaira az adott kor több haladó gondolkodója is felfigyelt,1 ' a hallgatók többsége azonban az ún. külső jogi „szanatóriumok" tudománytalan kompendiumainál több szellemi támaszhoz nem jutott. Ilyen előzmények után azt látjuk viszont, hogy merőben új törekvések is szaturálták a magyar jogi historizmus újabb kori levegőjét és ez elől a korabeli magyar alkotmány- és jogtörténet művelői sem vonhatták ki magukat. így a világháborút követő évek új lendületet kölcsönöztek az önmagára maradt Eckhart Ferencnek,1 8 aki a dékáni (1946), ill. prodékáni tiszt betöltése mellett az életmű beérett alkotásait is ebben az időben adta közre. Az akadémiai jutalomra érdemesült gazdaságtörténeti művére, ill. a változatlanul polgári szemléletet tükröző magyar jogtörténeti szintézisére is joggal utalhatunk, miután ezek az alkotások már korábbi idők kultúrpolitikai törekvéseinek az anatémáiként jelentkeztek. Hiánypótló kézikönyve ugyanis egyfajta betetőzése volt a magyar alkotmány- és jogtörténet megújítását célzó küzdelmének, amelyben az elődöknél reálisabb világszemlélettel, a gazdaságtörténeti kutatásokban való jártasságával, ill. a módszeres kutató-elemző szakirodalmi és forrásfeltáró alkotásaival sok vitás kérdést tudott a korábbinál kedvezőbb megvilágításba helyezni.19 Jogtörténeti kézikönyvirodalmunk sorában ez volt az első, amely az újkori jogtörténetünk elmaradottságát nem csak felismerte, hanem az utolsó száz év jogfejlődését is rendszerezni 17 Esetenként cselekvő tagként ismeretes pl. Bajcsy-Zsilinszky Endre és mások. 18 Ld. az ELTE JKT jegyzőkönyvei 1947/ 48. sz. rendes ülés anyaga alapján. 19 Ld. Székely György: Eckhart Ferenc (nekrológ). In: Századok 91. évf. (1957) 883. törekedett. Két évtizeddel az eredeti felismerések után tehát az 1946-os magyar alkotmány- és jogtörténet kézikönyve már a megkésett polgári jellegű állam- és jogfejlődésünkre is ráirányította a figyelmet. A felidézett magyar alkotmány-és jogtörténeti kézikönyv és a mögötte lassan kiteljesedő életmű természetesen nem azonosítható még a modern jogtörténettudománnyal. A polgári tudományosság jobb hagyományainak ébrentartását, ill. továbbfejlesztését jelentette ez a mű, ill. a nyomában röviddel később beért 1848-hoz tapadó kutatás (1848, a szabadság éve, Bp. 1948). Eckhart Ferenc előadásaiban azonban egyre jobban kiteljesedhetett most már a társadalmi-gazdasági okok meghatározó szerepének a vállalása és ez az egyidejűleg átélt szellemi válság éveit is lényegesen megkönnyítette számára. Nem okozott tehát szellemi megtorpanást nála az ún. „magyar és összehasonlító európai jogtörténet", ill. a modern gazdaságtörténet oktatásának a követelménye sem. Sőt, a világháborút követő évek fejlődését markáns tömörséggel kifejező változások (reformok) hatása alá kerülve Eckhart Ferenc ismét megtalálta élete értelmét és újabb nagy volumenű kutató munkához látott. Nem szimplifikálása a dolgoknak tehát, ha azt mondjuk, hogy ettől kezdve Eckhart Ferenc tudományos tevékenysége szerves alkotóeleme lett a hazai modern jogi historizmus kibontakozásának.20 Az alkotó munka színtere (a „Nagy Szeminárium"), tehát a hálás utókor számára 20 Egy merőben új utakat kereső monográfia (A földesúri büntetőbíráskodás a XYI-XVII. században. Bp. 1954) adott bizonyosságot erre a megállapításunkra. Vö. A. Spiesz: Eckhart Ferenc, a gazdaságtörténész. In: Jogtudományi Közlöny, 1986. évf. 338-339.
