Századok – 2008
KISEBB CIKKEK - Fenyő István: Eötvös és Lamennais I/183
Eötvös regényének közlésével párhuzamosan fellépett a politikai közéletben: előbb a harmincas évek vége felé a borsodi megyegyűléseken, majd 1840 elejétől a rendi országgyűlésen. Épp akkor folyt a vallásos sérelmek vitája - remek alkalmat nyújtva arra, hogy az ifjú író-politikus a liberális katolicizmus elveit a szónoki széken is meghirdesse.1 7 1840 és 1843 között mondott országgyűlési beszédeiben mintha a l'Auenir cikkeinek visszhangját hallanánk. Eszerint a vallásban a nyugalomnak egyetlen biztos talpköve a szabadság, a lelkiismeret minden erőszakolása káros gyümölcsöket terem. „Nap a szabadság, melynek minden polgár léte felett egyformán ragyogni kell, vagy az egésznek egyszerre lealkonyodik." Az ellenzék tisztelni fog minden vallásos meggyőződést, de ha a klérus sértené a polgári törvényeket, akkor a törvényhozó testnekjogában állana a klérust visszautasítani korlátai közé. Arra azonban, ami tisztán vallásos, a törvényhozás nem terjesztheti ki hatalmát. A klérus viszont a teljesen világi törvények ellen nem protestálhat. A vallási indifferentizmust Eötvös élesen elutasítja, csupán arra törekszik, hogy legyen egy határvonal, mely az egyházi és a világi hatalmakat egymástól elválasztja. Teljes vallásegyenlőséget és minden vallási viszonyban teljes viszonosságot kíván, minden vallás számára általános szabadságot. Lamennais katolikus liberalizmusának elvei segítettek Eötvösnek a Széchenyi és Kossuth programja közötti választásban is. A francia pap publicisztikai-szerkesztői tevékenységének tapasztalatai közrehatottak abban, hogy Eötvös oly elszántan áll ki a sajtószabadság védelmében, hogy korát a diszkusszió korának nyilvánítja. A sajtószabadság elengedhetetlen lehetőség számára ahhoz, hogy az emberek a hatalmasokkal szemben megnyilvánulhassanak, s ha ezért Kossuth a hazát végveszélybe döntené, „akkor Isten veled szólásszabadság, Isten veled szabad sajtónak reménye". Eötvös a szabadságnak jóval demokratikusabb felfogását vallja magáénak, mint Széchenyi. Ezért hirdeti azt, hogy el fog jönni az idő, amikor a magyar alkotmány áldásait mindenkire kiterjesztik, hogy az ország minden rendű lakosait politikai jogainkban részesítenünk kell, hogy senkit a birtokszerzés lehetőségéből kizárni nem szabad. Mindez természetesen a liberalizmus általános gondolattárából következik, de azon belül is érezhető — Eötvös ki is mondja — a lamennais-i „egyetlen parancs: szeresd felebarátodat". Még inkább megfigyelhető ez a következő meghatározásban: „...csak erkölcsi érzet, csak azon keresztényi szeretet, mely milliókat egy nagy családdá fűz, tarthat és emelhet országokat." Leginkább a participáció elve rokonítja a két író-gondolkodót: Eötvös is azt vallja, hogy csak ami magából a népből fejlődik, aminek eszközlésében az egész nemzet részt vett, emelheti a népet állandóan. A Pesti Hírlaphoz szánt vezércikkeinek sorozatában (melyet utóbb Reform címmel kötetben is összefoglalt) az író-politikus mindenekelőtt a politikai egyenlőtlenséget kívánja orvosolni. 17 Lamennais liberális katolicizmusáról: Vigier: La Monarchie de Juillet. Paris, 1962. Jean-Baptiste Duroselle: Les débuts de catholicisme 57-72, különösen 68-72. social en France (1820-1870). Paris, 1951.; Philippe
