Századok – 2008
KISEBB CIKKEK - Fenyő István: Eötvös és Lamennais I/183
a polgári fejlődés esélyeit Lamennaishez hasonlóan mérlegelte: „...Egy elomlott világ romjai fölött állunk-e már, .. .vagy egy új káoszban, mely mint az, miből Isten földünket alkotá, egy új paradicsom magvait hordja magában?" Eötvös felismerte, hogy múlt és jövő között kell választaniok, s ez nem is lenne túlságosan nehéz, ha a jövő mindenben meghaladná a múltat. 1830 forradalmának következményei azonban a régi terhek helyébe újakat raktak. A haszonszerzés világa a magyar írót éppúgy viszolygással tölti el, mint francia kortársát: „...gyakorlati egy század ez, melyben élünk, melynek jelszava: számolj s dolgozzál; a kor vallása haszon" - írja ironikus fájdalommal. Az elutasítás azonban nála sem jelent a régi iránt nosztalgiát: a forradalmi jelenet Vaucluse-ban az arisztokrácia nyomatékos elutasítását hordozza. Júlia apjának, az előítéletekkel teli arisztokratának alakja szintúgy. A társadalomkritika legsúlyosabb ereje azonban Eötvösnél is a júliusi változások eredményét, az egyenlőség meghazudtolását éri. Szeme ugyanazt látja, mint a Lamennais-é: „...látta a rongyos chiffoniert a fényes utcákon körüljárva, s látta az éhséget dús boltok előtt, s a népet megvetve azoktól, kiket felemelt, a jogzsarnokság helyett a pénz kegyetlen hatalmát." A Le Livre du Peuple fájdalmas haragja tér vissza a magyar író tollán: „.. .menj a Chaussée d'Antin lármás utcáiba, hol fényes boltok, divatos hintók s az ékesen öltözött sokaság, mely körültolong... menj a Faubourg St. Antoine-ba vagy a Pantheon városrészébe, tekintsd a sötét házakat, hol a divat nyomai eltűntek, hallgasd a munkazajt körülötted, nézd a rongyos koldust, az izmos munkássereget." A mérleg elszomorító. Az idős főnemesnek igaza van: „Mutass egy helyet Franciaországban, hol az egyenlőség álma létesült." Az új polgári társadalom csak egy „véghetlen világvásár, hol mindenki csak vevőt keres", s nincs egy ember, ki sorsával megelégedne. Mindezen a parlamenti küzdelmek Eötvös szerint segíteni nem fognak, s mert a forradalom Franciaországban bevégezve nincs, a nép a júliusi forradalomnál megállani nem fog. Az új harcot A karthausi éppúgy elkerülhetetlennek látja, mint a Paroles szerzője. Érdemes-e akkor a nagy célokért fáradni, amikor a fáradozás hasztalannak bizonyul? Amikor a szabadság, az erény és a megelégedés hazája sehol sincs? Eötvös válasza pozitív: mindennek ellenére éppúgy hisz az emberi sors megválthatóságában, mint francia példaképe: „Egy meggyőződés kell századunknak." Az önzés szellemét kell megváltoztatni - vallja ő is: „.. .látjuk azon számtalan kicsiny s óriási önzést, mely egy nép csalódásából él." Szeretettel kell áttörni az „önösség" szűk körén: „A szívnek szeretni kell, nincs, ki e szükségnek ellentállhatna." A regény végső üzenete is a szeretet megváltó hatalmára apellál, s az emberi szolidaritásra, mely egységbe fűzi a nemzeteket: „Szeressetek! e nagy világon csak egy van, mi valóban boldogít: szívetek ... a világnak polgárivá születtetek, a nagy emberi családnak gyermekei vagytok." Hősei, Gusztáv és Armand éppúgy hisznek már az emberi cselekvés hasznosságában, mint a Paroles szerzője („Használni akarok: ez emberi hivatásunk"), s éppannyira bíznak végül a jó végső győzelmében is: „O az emberi nem el fogja érni nemes célját!"
