Századok – 2008
KISEBB CIKKEK - Fenyő István: Eötvös és Lamennais I/183
senki embert nem szabad kirekeszteni. Mindenkit megillet a szabadság, a többi emberben testvéreinket kell látnunk -ezek az ideák hullámzanak végig kezdettől fogva Eötvös életművén. A rab is embertársunk, a törvény védelme őt is megilleti - e gondolatok jegyében ragadott tollat Eötvös 1838-ban, amikor Vélemény a fogházjavítás ügyében ns. Borsod vármegye ebbeli küldöttségéhez című röpiratát barátja, Szalay László jogtudományi folyóiratába, a Themishe megírta.1 6 Szövegét olvasva nemegyszer támad olyan érzésünk, hogy ezt akár a francia abbé is megírhatta volna. Vezérigéi egészen az ő szellemiségének ihletéséről vallanak: „Az ember szabadságra született, sohasem felejtheti ez isteni jogát"; „...mindig valaminek kell lenni, hol az ember rabláncok közt is szabad lehessen." De hát lamennais-i formátumú itt a többi alapozó gondolat is: az alkotmányi világban szüntelen harc folyik uralkodás és szabadság között; korunk új, a gondolkodás kora, s ebben egyetlen, előtte lefolyt korhoz sem hasonlít; nincsen ember, kit az Isten csak rosszra teremtett volna; a jó vezet a jobbhoz; közös megbecsülés tart fenn minden társadalmat; korunk nagysága az, hogy emberszerető, embertársaink iránt minden szoros kötelesség, mi nem lehetetlen. E gondolatok éppúgy származhatnának a Biblia szótárából, mint valamely liberális dekrétumból. E kettő ötvözése volt Lamennais titka, ezt igyekezett magyar követője elsajátítani. Következő röpirata, a Szegénység Irlandban (1840) már sokkal harcosabb, karakterisztikusabb, markánsabb. Sokkal inkább simul a hazai ellenzék zsarnokellenességéhez, nemzeti szelleméhez, társadalomreformáló törekvéseihez, mint az előző. „Állj ellent a gonosznak" - ez a lamennaisi (voltaképp jézusi) eszme ihlette, „...van egy maximuma a zsarnokságnak is — hirdeti az ő nyomában Eötvös —, egy pillanat, melyben az elnyomott emberi méltóság széttöri láncait." Isten egyenlőknek alkotta az embereket, ezért jogosult az egyenlőség sérelme elleni lázadás, a szabadság közös védelme, a zsarnokság elleni egyesülés: „Ki a zsarnokságnak ellentáll, annak keblében megmaradt az erény csírája mindig"; „...nemzet oly gyenge nincs, mely a leghatalmasabbnak nem állhatna ellent, ha polgárainak szívét egy érzemény lelkesíti"; „...nép szenvedések által soha oly mélyen nem süly-lyedhet, hogy a zsarnoki hatalom parancsoló szavára fel ne riadna nyugalmából, s azon pillanatban, melyben hangosan szolgának hirdettetik, nem érezne egy belső szózatot, mely szívében visszhangként felszólal, s arra inti, hogy szabadságra született. .. Csak míg az elnyomottnak valamije van, mit még veszthet, addig űzi ura nyugodtan bátor hatalmát." Mestere nyomán immár Eötvös sem éri be engedményekkel. Új társadalmat akar, hol nincs helye visszaéléseknek, hol az átalakulás minden nemzetet érint. „Minden, ami Franciaországban történik, Irlandban visszhangra talál" - írja, a viszonyokat gyökeresen át kell alakítani: „...az emberi nemnek új szükségei támadtak, melyek a mostani formákban kielégülést nem találnak; .. .Az emberi nemet nem tarthatja fel senki haladásában." Eötvös éppúgy a kereszténységre, a keresztény nyitottságra és embersze-16 Eötvös gondolatait, megállapításait az gyar Helikon. Bp., 1972-1981. kiadványsorozatá-Eötvös József Művei. Szépirodalmi Kiadó - Ma- ból idézem.
