Századok – 2008
KISEBB CIKKEK - Fenyő István: Eötvös és Lamennais I/183
Kétféle szélsőség él a társadalomban — hirdeti Lamennais —, egyesek despotizmusról álmodnak, mások anarchiáról. Mindkettő ellen szervezkedni, egyesülni kell. A cél egy nagy, egész Franciaországot felölelő konföderáció alakítása, a kölcsönös biztosítás társadalmának létrehozása. El kell ismerni a jogokat a protestánsok és a zsidók számára is. Egyenlő szabadságot kell adni mindenkinek. Lamennais lapjának vezércikkei között a legtartalmasabb a nyolcadik, melyet 1830. december 7-én tett közzé.1 3 Ebben kifejtette, hogy ragaszkodnak a hierarchiához és a dogmákhoz, teljesen alávetik magukat a pápának. Ugyanakkor hálát adnak Istennek azért, hogy a katolikus vallás megszűnt államvallás lenni. A hatalom bármely beavatkozási kísérlete a vallás dolgaiba illegális és zsarnoki. Az oktatás szabadságát az Avenir a család első szabadságjogának minősíti. A sajtó szabadságát pedig a beszéd kiterjesztésének, isteni jótéteménynek, az emberek közti kapcsolatok hatalmas eszközének. A békét csak örökös harcban lehet megvédeni - ezért elengedhetetlen a társulás szabadsága. A jövőt tekintve az Avenir programjából a legfontosabb a centralizáció eltörlése, a községi és a tartományi adminisztráció kiépítése. Belső ügyeit ugyanis mindenki maga intézheti legjobban. Nem szabad, hogy a polgári parlament legyen illetékes a vallás dolgaiban - olyan testület az ugyanis, amelyben protestánsok, zsidók, deisták, ateisták is ülnek. Ha a hatalom követni fogja addigi irányát, félni lehet egy új forradalomtól. Az állam hatalmát a községek és a tartományok jogainak kell korlátozniok, sőt az szükséges, hogy az állam képviselői is az utóbbiak megbízottaiból kerüljenek ki. Maga a király is csupán végrehajtója legyen azoknak az intézkedéseknek, amelyeket a községek és a tartományok képviselői hoznak. Isten akarata az állandó haladás - hirdeti Lamennais. Ez nem egyforma mindenütt, de mindenhol létezik. Behatol Európa többi részébe is, s ez fogja megszabni a kereszténység jövő alakulását a világon. Csupán az a társadalom életképes, amely a civilizáció szüntelenül haladó mozgását biztosítja. Nincs tehát helye a nagy társadalmi átalakulástól való szorongásnak. A szabadság fejlődése századról századra haladt, sohasem állt meg, nem is lehet tartósan megállítani. Ma is egy új társadalmi rend alakul a haladás törvénye szerint. Ez a megújulás nagy korszakává lesz, a győzelem jele, mely meghódítja az addig a fény ellen lázadó nemzeteket, s befejezi az emberi nem egységesülésének munkáját. A szabadság mellett a szeretet a másik nagy erőforrás, mely sohasem szűnt meg Krisztus népeinél. A kizárólagos hazafiság, „annyi baj és annyi bűn elve" meggyengült, s az utóbbi időben helyet adott az általános testvériség közös érzésének, amely csökkentette a háború okait s Lamennais szerint kevésbé pusztítóvá tette azokat. A szeretetet ajánlja a francia lelkész a szegény-kérdés megoldásául is. Szerinte ez a kérdés nemcsak a politika és a gazdaság problémája, de az élet és a halál kérdése az emberi nem öthatoda számára, amely gyors elintézést kíván Európában, ma inkább, mint valaha. Immár nem elég a könyörület és a kegyesség szelleme, ha az addigi úton Uo. 428^30.
