Századok – 2008
KÖZLEMÉNYEK - Janek István: Mindszenty József tevékenysége a felvidéki magyarok megmentéséért 1945-1947 között I/153
Gyöngyösi János magyar külügyminiszter augusztus 14-én ismertette a békeszerződés-tervezettel kapcsolatos magyar álláspontot: „Ez a meghívás [a békekonferenciára] és az engedély, hogy itt szólhatunk, képes azt a reményt kelteni bennünk, hogy itt a béketárgyalás más módjáról van szó, mint amit több mint 25 éve megismertünk."6 1 Reményét fejezte ki, hogy olyan rendezés jön létre, amely tartós békét teremt Európában. Beszédében ugyanakkor nagy teret szentelt a szlovákiai kisebbségüldözésnek. Az új magyar demokrácia — mondta — megdöbbenéssel, majd keserűséggel vette tudomásul, hogy az emberi jogokat megcsúfolva magyarok ezreit űzték el Csehszlovákiából, gyakran néhány óra alatt, néhány csomaggal. Hatszázötvenezer Szlovákiában élő magyart megfosztottak az állampolgárságától, sőt legalapvetőbb emberi jogaiktól is. A magyar nemzetiségűek vagyonát elkobozták, a magyar nyelv használata a közhivatalokban és a nyilvános helyeken tilos, sőt büntethető. Még a lakosságcsere lebonyolítása után is mintegy félmillió magyar marad Csehszlovákiában, és ezek kitelepítése nem oldhatja meg a problémát. A felvidéki magyarok védelmében Gyöngyösi kifejtette, bizonyítani tudják, hogy az ottani magyar kisebbség nem játszott semmiféle döntő vagy akár jelentős szerepet az 1938-as Csehszlovák Köztársaság széthullásában. Ha Csehszlovákia meg akarja tartani a magyarlakta területeket — jegyezte meg nem kis éllel —, akkor tartsa meg a magyarokat is, és biztosítson számukra teljes emberi és polgári jogokat. Mert ha Csehszlovákia erre nem vállal kötelezettséget, akkor a magyar kormány ragaszkodni fog ahhoz az alapelvhez, miszerint minden nemzetnek joga van a földhöz. A csehszlovák fél nem hagyhatta válasz nélkül Gyöngyösi beszédét. Másnap, 1946. augusztus 15-én Jan Masaryk reagált rá. Ezt a beszédet már korábban is hallhatta — mondta —, mégpedig 1918 és 1938 között, Magyarország különböző szónokai, „tengernagyok" és mások előadásában. De „vajon ki nyerte meg ezt a háborút, az Egyesült Nemzetek vagy Magyarország?" Most Magyarország a vesztes fél, Csehszlovákia a győztesek oldaléin áll, a magyar kormány mégsem képes feladni revizionizmusát. A szlovákiai magyar kisebbség épp ezért a nyugtalanság állandó forrása. „Az irredentizmus, a területi változások és a színlelt demokrácia nem járul hozzá a közép-európai békékhez, biztonsághoz és jóléthez."62 Csehszlovákia kívánja a legjobban a békét - mondta beszéde végén Masaryk, de nem kis szarkazmussal azt is hozzátette: „Magyarországgal való különleges problémáink megoldásának kidolgozása tisztességesen történt, fájdalmas tapasztalatok hosszú évei után".6 3 A csehszlovák kormány a békekonferencián szerette volna elérni, hogy — a lakosságcserére kijelölteken túl — nemzetközi egyezmény szentesítse további 200 ezer magyar egyoldalú kitelepítését; utaltak arra is, hogy a magyarországi németek helyére lehetne telepíteni őket. A békekonferencia elvetette a csehszlovák kérést, de a magyar kormány kérését sem támogatta, amely arra irányult, hogy a nagyhatalmak kötelezzék Csehszlovákiát annak a jogi és etnikai 61 Uo. 26. 62 Uo. 63 Uo. 27.
