Századok – 2008
KÖZLEMÉNYEK - Janek István: Mindszenty József tevékenysége a felvidéki magyarok megmentéséért 1945-1947 között I/153
nemzetközi garanciákat adhat a kisebbségi jogok tekintetében, és megakadályozhatja a szlovákiai magyar etnikum erőszakos felszámolását. Mindszenty az eljövendő béke igazságosságának egyik előfeltételét a határon kívül élő magyarok nemzeti kisebbségi jogainak biztosításában látta,5 5 sőt némi területi kompenzációban is reménykedett. A párizsi békekonferencián a csehszlovák kormány másodszor is a nagyhatalmak elé terjesztette a magyarok kitelepítésére vonatkozó tervét, Budapest pedig a kisebbségvédelem nagyhatalmi garanciáinak megteremtésében reménykedett. Ezért a lakosságcsere-egyezmény aláírása (1946. február 27.) és a konferencia közötti hónapokban a magyar kormány minden eszközt megragadott, hogy a lakosságcsere végrehajtását késleltesse. A magyar vezetés azt remélte, hogy a kisebbségek védelmének kérdésében Párizsban majd sikerül elérniük az 1938. évi állapotot, ezenfelül a békeszerződés gazdasági feltételeinek megkönnyítését is. Maximális célként azt várták, hogy kisebb határmódosítást elérhetnek Romániával és Csehszlovákiával szemben. Csehszlovákiában a Csallóköz, illetve egymással nem egybefüggő határ menti magyarlakta területek jöttek számításba - összesen mintegy 4 ezer km2 .5 6 Csehszlovákiától azt kívánták továbbá, hogy biztosítsa a magyar kisebbség fennmaradását az ország déli határvidékén, és állítsák le a reszlovakizációt. Csehszlovákia a párizsi konferencián a Magyarországgal kötendő békeszerződés kérdéseire összpontosított. Követeléseikről és álláspontjukról már jóval a konferencia megkezdése előtt tájékoztatták a Külügyminiszterek Tanácsát és a nagyhatalmak kormányait. Az információszerzést és a tájékoztatást külföldi külképviseleteik és a baráti hatalmak prágai nagykövetségeinek közvetítésével folytatták, de főképp külpolitikai vezetőik személyes kapcsolatai révén. Jan Masaryk külügyminiszter és Vladimír Clementis államtitkár, valamint a csehszlovák külügyminisztérium magasabb beosztású hivatalnokai 1946 első felében sokat utaztak kifejezetten ebben a küldetésben. A céljuk az volt, hogy alapvető követeléseiket már a Külügyminiszterek Tanácsa által kidolgozott békeszerződés javaslataiba vegyék föl, de ez nem sikerült, így kívánságaikat módosító javaslatként, vagy új cikkelyként a párizsi békekonferencia elé terjesztették a későbbiek folyamán. Mindszenty a párizsi békeszerződéssel kapcsolatos elképzeléseit 1946. július 23-án emlékiratban foglalta össze, amelyet eljuttatott a nagyhatalmak képviselőihez. Elítélte az első világháború utáni rendezést; amely szerinte nem volt igazságos béke a magyarság számára, hiszen a népek önrendelkezési jogának megsértésével, népszavazás nélkül három és fél millió magyar került idegen uralom alá. Bízott benne, hogy a párizsi békeszerződés a demokrácia szellemében fog megvalósulni: „A demokráciának világszerte való győzelme most azt a reményt kelti bennünk, hogy a győztesek valóban fontolóra veszik a Franklin Delano Roosevelt kijelentésében foglalt nagy igazságot, hogy tartós békét nem lehet más népek szabadsága árán megvásárolni."57 A békeszerződés célját a 55 Gergely Jenő: A katolikus egyház Magyarországon 1944-1971. Budapest, Kossuth, 1985. 46. 56 Romsics: i. m. 219-221. A magyar békedelegáció ugyanekkor csekély területi kompenzációra (660 km2 ), illetve korlátozott lakosságcserére is hajlandónak mutatkozott. 57 Mindszenty okmánytár. Pásztorlevelek, beszédek, nyilatkozatok. Szerk. Vecsey József. I—III. köt. München, 1957. I. köt. 219.
