Századok – 2008
KÖZLEMÉNYEK - Janek István: Mindszenty József tevékenysége a felvidéki magyarok megmentéséért 1945-1947 között I/153
meg. Mindszenty Nagy Ferenchez intézett leveléből tudjuk, hogy például Nagyölvend lakosságának hatvan százaléka a kényszernek engedve írta alá a reszlovakizációs papírokat, s ilyen arány nemcsak egy településen fordult elő. Mindszenty a reszlovakizációt elítélte és rámutatott arra, hogy ez csak a Csehszlovák kormány eszköze volt az ottani magyarok megfélemlítésére. „Ha írásban szlováknak nyilvánítják magukat, abban az esetben földjükön maradhatnak. így a félelemtől hajtva kétszázezren vallották magukat szlováknak,51 másik kétszázezer magyart azonnal el akartak üldözni földjükről a fent említett szerződés alapján, elüldözni arról a földről, ahol nemcsak ők maguk születtek, hanem ahol már őseik ezer éve éltek."5 2 A reszlovakizációs törvény megalkotói azt remélték az akció végrehajtásától, hogy 1) statisztikailag le lehet szorítani a csehszlovákiai magyarság számát, 2) a reszlovakizáció után megmaradó magyarság kitelepítéséhez esetleg könynyebben hozzájárulnak a nagyhatalmak a párizsi békekonferencián, mivel így a csehszlovák békedelegáció statisztikailag is demonstrálhatja, hogy nincs is olyan sok magyar az országban, 3) a németek kitelepítése után a magyarok munkaerejét megmenthetik az ország számára.5 3 A magyar kormány — Mindszenty fellépése és más forrásokból szerzett értesülések hatására — több diplomáciai jegyzékben is tiltakozott a védtelen lakossággal szemben az 1919. évi saint-germaini kisebbségvédelmi szerződés ellenére elkövetett jogtalanságok miatt, a reszlovakizációs kampányt pedig a lakosságcsere-egyezmény megsértésének tekintette. Gyöngyösi János külügyminiszter 1946. június 28-án a Külügyminiszterek Tanácsához intézett táviratában tárta fel a magyar lakosságot ért újabb atrocitásokat, a magyarországi koalíciós pártsajtó pedig a nemzetközi közvélemény figyelmét igyekezett fölhívni a csehszlovák kormány eljárására. A csehszlovák vezetés mindvégig azzal védekezett, hogy a reszlovakizáció országuk belügyének számít, így abba a magyar diplomácia nem szólhat bele. Bár az érvet Mindszenty tudomásul vette, a magyar kisebbség védelmében a későbbiekben is többször felszólalt A reszlovakizáció voltaképpen a csehszlovákiai magyar nemzetiség felszámolásának egyik formáját jelentette. Azok a magyarok, akik jelentkeztek, legtöbbször kényszerűségből tették, így időt nyerhettek a túléléshez, megvédve magukat és családjukat. A reszlovakizációt Mindszenty sem tudta megakadályozni, de legalább hathatósan segített a közvélemény tudomására hozni. Mindszenty és a párizsi békeszerződés A párizsi békekonferencia 1946. július 29. és október 15. között zajlott.54 Mindszenty és a magyar kormány is reménykedve várta a konferenciát, amely 51 A későbbi csehszlovákiai népszámlálások adatai is ezt bizonyítják: az 1950-es 367 733, az 196l-es 533 934, az 1970-es 570 478, az 1980-as 579 617 magyar nemzetiségű lakost mutatott ki. Vadkerty Katalin: A kitelepítéstől a reszlovakizációig. Kalligram, Pozsony, 2001. 405. 52 L. 49. jegyz. 53 Vadkerty: i. m. 383-385. 54 A párizsi békeszerződés részletes történetéhez 1. Romsics Ignác: Az 1947-es párizsi békeszerződés. Budapest, Osiris, 2006. 189-259.
