Századok – 2008
KÖZLEMÉNYEK - Janek István: Mindszenty József tevékenysége a felvidéki magyarok megmentéséért 1945-1947 között I/153
kor ne akarják a területet sem megtartani, és adják is át azt a földet, amelyet magyarok laknak, azt a földet, amely közvetlenül határos a mai Magyarországgal, és hagyják őket saját földjükkel együtt visszatérni az ő régi magyar hazájukhoz, ami által megvalósul, hogy nem lesznek idegen nemzetiségűek, és nem kényszerülnek 700 000 embert üldözni és zaklatni."3 4 A lakosságcsere-egyezmény megkötése után, Mindszenty 1946. április 29-én levélben fordult Ernest Bevin angol külügyminiszterhez. Arra kérte, hasson oda, hogy hatálytalanítsák az 1946. február 27-én kötött magyar-csehszlovák megegyezést, mivel annak határozatai ellentétben állnak az emberi jogokkal. Kifogásolta, hogy a megegyezés nem biztosítja a magyaroknak a kisebbségi jogokat, a magyarországi szlovákok helyzetét pedig a következőképpen foglalta össze: „A magyarországi szlovákok, akik szétszórva élnek az elmúlt kétszáz év óta az országban, önként jelentkezhetnek a cserére, míg Szlovákia ősi magyar lakosait, akik egy néptömegben élnek és életlehetőségeik birtokában vannak, Szlovákia elhagyására kényszerítik, hogy helyet készítsenek a magyarországi szlovákoknak. Ennek a megegyezésnek az alapján a magyar népcsoport helyére a Duna folyam mentén összefüggő szlovák tömeget telepítenek és ilyen módon a két országnak összefüggő magyar népi vidékét tönkreteszik."35 A megállapodással kapcsolatosan a következő észrevételeket tette: „Csak miután az egyezmény már két hónapja érvényben volt, vette észre a magyar kormány, hogy a szerződés, mely hanyagul és gondatlanul íródott, sok helyet enged Csehszlovákiának a kibújókra, és merénylet volt a magyar nép ellen. Az egész ország fel van háborodva. A politikai pártok idegesek és állandóan tiltakoznak a sajtóban és a nyilvános gyűléseken. Azt is figyelembe kell venni, hogy a csehszlovák kormány nem tartja magát még annak az egyezménynek a szavaihoz sem, amelyet a magyar külügyminiszter aláírt."3 6 Levele végén lesújtó ítéletet mond Benes politikájáról, s hozzáfűzi: a benesi álomnak — a magyar és szlovák elem szétválasztásának — ez a legembertelenebb módszere. Mindszenty a felvidéki magyarok sorsának megoldását a határkiigazításban látta: a kérdés csak akkor jut nyugvópontra — mondta —, ha a többségi magyar területeket Magyarországhoz csatolják. Ha ezt a nagyhatalmak nem teszik lehetővé, akkor a felvidéki magyarságra a biztos pusztulás vár, akkor „ugyanaz történik a magyarokkal, amit a szlovákok 1944-ben a zsidókkal tettek".3 7 Magát a lakosságcsere-egyezményt sem ismerte el érvényesnek: szerinte az abban foglaltak ellentétben állnak az erkölcsi és a természeti törvényekkel, s ellenkeznek az alapvető emberi jogokkal is. Az egyezmény aláírása utáni felvidéki történések pedig valósággal sokkolták a hercegprímást. 1946. július 25-én kemény hangú levelet intézett Nagy Ferenchez,3 8 amelyben a maga és a püspöki kar nevében arra kérte a miniszterelnököt: érvénytelenítse a prágai szerződést, mivel az ellentmond az 1919-es saint-germaini szerződésnek, tiltsa meg a lakosságcserét, s a magyar kormány érje el, hogy a csehszlovákiai 34 Mindszenty levele a magyarországi püspököknek (1946. október 28.). Mindszenty levele a magyarországi püspököknek. MOL, Külügyminisztérium, Titkos iratok (TÜK), (XIX-J-1-j), 35. dob. 35 EPL, V-700/19. 7-277. 6. dob, sz. n. (267-268. p.) 36 Uo. 37 Uo. A Szlovák kormány már 1942-ben megkezdte a zsidók Németországba történő deportálását. Elszállításukért 500 német márkát fizettek fejenként a német kormánynak. 38 Mindszenty levele Nagy Ferenchez (1946. július 25.). MOL, XIX-J-1-j, 33. dob.
