Századok – 2008
KÖZLEMÉNYEK - Janek István: Mindszenty József tevékenysége a felvidéki magyarok megmentéséért 1945-1947 között I/153
magyarság számára az állampolgári jogokon túl biztosítsák az őket megillető kisebbségi jogokat is a világi és az egyházi élet minden területén. Levelében tájékoztatta Nagy Ferencet a tudomására jutott legfrissebb magyarellenes atrocitásokról, de arról is, hogy 1946. június 20. óta a szlovák hatóságok azt doboltatják ki a magyar falvakban: „Azok a magyarok, akik 1938-ig a területet Magyarországnak visszaítélő bécsi döntésig nem szereztek csehszlovák állampolgárságot, június 25-ig megszerezhetik. Ezzel megkapják a szlovák nép minden jogát."3 9 Mindszenty derűlátóan ítélte meg az intézkedést; úgy gondolta, a csehszlovák kormány kemény politikája enyhülőben van, s a tárgyalások folytatására buzdította a magyar politikusokat. Derűlátásra azonban nem volt ok: a csehszlovák vezetés nemhogy a lakosságcsere-egyezmény felülbírálásán nem gondolkodott, ellenkezőleg: épp annak gyakorlati előkészítését kezdte meg, a magyarok elleni erőszakos fellépések pedig megsokasodtak. Csehszlovákiában 1946 júniusában sorra alakultak a körzeti Telepítési Hivatalok, Pozsonytól Királyhelmecig. Elsődleges feladatuk a lakosságcsere előkészítése, a belső telepítések irányítása és a reemigrációs feladatok ellátása volt. A lakosságcsere-szerződés értelmében a csehszlovák hatóságoknak három hónapjuk volt az áttelepülésre jelentkező magyarországi szlovákok összegyűjtésére, s hat hónap állt rendelkezésükre, hogy az áttelepítendő magyarokat kijelöljék. A Csehszlovákiában kiválasztottak „fehér lapot" kaptak, amely bizonyos fajta menlevélnek számított: ezek birtokában nem kellett félniük a magyarság más tagjait továbbra is fenyegető különféle megkülönböztetések, megtorlások, például a széttelepítés vagy vagyonelkobzás ellen. A lakosságcsere-egyezmény aláírása azonban nem jelentette a két állam közötti viszony rendezését, mint ahogy nem jelentette a felvidéki magyarság sorsának végleges megoldását sem. A magyarság elleni zaklatások fokozódása nem a lakosságcserébe való belenyugvás, hanem az egyezmény végrehajtásának halogatása, sőt a tiltakozó akciók felé vitte a magyar kormányt. A csehszlovák politikusok között sem mindenki értett egyet a magyarok kitelepítésével; magának a külügyminiszternek, Jan Masaryknak is voltak fenntartásai. Mindezt egyebek mellett a moszkvai brit nagykövet jelentéséből tudjuk, akivel Masaryk 1946. július 24-i moszkvai látogatásakor találkozott: „hajlandó vagyok megfontolni bizonyos terület átengedését Magyarországnak, hogy így Szlovákia szabaduljon meg végleg azoktól a magyaroktól, olyan szlovák-magyar területektől, ahol a lakosság szinte teljesen magyar. Hozzátette, hogy ezeket a dolgokat nem mondhatja ki nyilvánosan, és hogy nagyon lényeges, hogy senki illetéktelen ne tudja meg, hogy ő hajlandó elfogadni ilyen megoldást."40 Mindszenty saját egyházi forrásai révén valószínűleg tudott Jan Masaryk ilyen irányú területi elképzeléseiről, feltehetően ezért javasolhatta több beadványában is a magyar politikusoknak a területcserét Csehszlovákiával. Utólag, a történtek ismeretében már látjuk, hogy az elképzelés puszta illúzió volt. 39 Uo. 40 The National Archives, Kew (TNA), FO 181/1020/3, C160/15/46. sz.
