Századok – 2008
KÖZLEMÉNYEK - Janek István: Mindszenty József tevékenysége a felvidéki magyarok megmentéséért 1945-1947 között I/153
szlovák kormány kötelezettséget vállalt arra, hogy felfüggeszti a szlovákiai magyarok kiutasítását, vagyonuk elkobzását és széttelepítésüket, segélyt juttat az állásukból elbocsátott magyar ajkú állami és községi alkalmazottaknak. Megegyeztek abban is, hogy Csehszlovákia a paritás elvét alkalmazva annyi szlovákiai magyart jelölhet áttelepítésre, ahány magyarországi szlovák jelentkezett az önkéntes áttelepülésre.2 9 Az egyezmény tehát nem kölcsönös lakosságcseréről szólt, hiszen a magyarországi szlovák nemzetiségűek önként jelentkezhettek az áttelepülésre, a szlovákiai magyarokat viszont a csehszlovák kormány jelölte ki azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy a határ menti, zömében magyar többségű lakosság etnikai arculatát megváltoztassa. A csehszlovák kormány nemcsak a kitelepítendő magyarok személyéről döntött, de azt is joga volt elbírálni, hogy a Magyarországról áttelepülők közül kiket fogad be, miközben a magyar kormány a csehszlovák kormány által kijelölt minden személyt köteles volt átvenni. Az egyezmény értelmében a Csehszlovák Áttelepítési Bizottságnak (CsÁB)30 toborzási joga volt a magyarországi szlovákok között, és a CsÁB tagjai alaposan vissza is éltek ezzel a joggal. Munkájuk eredményeként önkéntesen összesen 95 421 személy iratkozott fel listájukra.3 1 A csehszlovák kormány azonban elégedetlen volt az eredménnyel, mert túlbecsülte a magyarországi szlovákok számát (540 ezer), a szlovákiai magyarokét pedig alábecsülte (600 ezer), és ezek nagy részét is elmagyarosodott szlováknak tartotta.3 2 A felvidéki magyarok Gyöngyösi János külügyminiszterhez intézett 1946. márciusi memoranduma a magyarcsehszlovák lakosságcsere-egyezményt a vasvári béke diktátumainál is szégyenletesebbnek nevezte: „nincs rá példa sem a közeli, sem a távolabbi múltból, hogy egy nemzet maga készítse elő saját vérei, sőt-saját állama számára [.. .] a katasztrófát".3 3 Az volt a véleményük, hogy Magyarország feláldozta a határain kívül rekedt kisebbségeit. Gyöngyösi erre azzal érvelt, hogy becslése szerint csak 30-40 ezer szlovák települ majd át önkéntesen Csehszlovákiába, s ha a lakosságcsere nem valósul meg, a békekonferenciát a prágai kormány propagandája meggyőzheti, hogy szükséges és elengedhetetlen a két ország érintett nemzetiségeinek a cseréje. Szerinte a nyugati hatalmak passzivitása következtében az egyezmény aláírása volt az egyetlen eszköz a magyarság puszta fizikai létének megmentésére. Mindszenty 1946. október 26-án a magyarországi püspököknek írt körlevelében a következőképpen kommentálta a két állam közti lakosságcsereegyezményről szóló szerződést: „Azt mondják a csehszlovákok, hogy köztársaságuk területén nem akarnak más nemzetiségű polgárokat megtartani. De ak-29 Ján Bobák: Mad'arská otázka v Cesko-Slovensku 1944-1948. Martin, Matica Sloveská, 1996. 98. 30 A budapesti Csehszlovák Áttelepítési Bizottság 1946. március 4-től július 25-ig teijedő időszak alatt szétosztott 790 ezer újságpéldányt, 490 ezer brosúrát, 54 ezer röplapot, sok ezer szlovák nyelvű könyvet, 60 hangversenyt rendezett, több mint 60 községben 277 népgyűlést hívott össze és 2666 előadást tartott a budapesti rádióban. Juraj Zvara: A nemzetiségi kérdés megoldása Szlovákiában. Pozsony, Politická Literatura, 1965. 32. 31 Stefan Sutaj - Milaj Olejník - Soha Gabzdilová-Olejníková: Nemei a Mad'ari na Slovensku v rokoch 1945-1953 v dokumentoch. I. Presov, Universum, 2005. 22. 32 Balogh Sándor: A népi demokratikus Magyarország külpolitikája, 1945-1947. Budapest, Kossuth, 123-124., 314. 33 A csehszlovákiai magyarság emlékirata a magyar-csehszlovák államközi egyezményéről (1946. március). Magyar Országos Levéltár (MOL), Béke-előkészítő Bizottság (XVIII-7), 7. dob.
