Századok – 2008
KÖZLEMÉNYEK - Janek István: Mindszenty József tevékenysége a felvidéki magyarok megmentéséért 1945-1947 között I/153
Szovjetunió, Nagy-Britannia és az Egyesült Államok is elutasította, és ismételten kétoldalú tárgyalásokra szólították fel a két szomszédos államot. Mindszenty 1945. november 20-án2 7 a Budapesten működő SzEB angol missziójának képviselőjéhez fordult a felvidéki magyarság érdekében. Levelében emlékeztetett a csehszlovákiai magyarok számarányára a Felvidéken, és vázolta üldöztetésüket. Tudomása szerint a szövetségesek a felszabadítás előtt emberi jogokat ígértek Európa országainak — írta —, ezzel azonban semmiképpen nem egyeztethető össze az, ami Csehszlovákiában történik a magyarokkal; ezt a jogfosztást sem Nagy-Britannia, sem az Amerikai Egyesült Államok nem támogathatja. Három dologban kérte az angol kiküldött támogatását: segítsen kieszközölni a szlovákiai magyarüldözések beszüntetését, a magyarok elrabolt tulajdonának visszaszolgáltatását és a deportáltak hazatérését. A harmadik pont a határkiigazításra vonatkozott: azokat a magyar területeket, ahol túlsúlyban magyarok élnek, a következő békekonferencián csatolják vissza Magyarországhoz. Az angol diplomácia semleges maradt és nem foglalt nyíltan állást, de Mindszenty leveleinek tartalmára továbbra is odafigyeltek. Mindszenty és a lakosságcsere A szlovákiai magyarsággal szemben Potsdam után is folytatódó jogfosztások és kiutasítások ismét arra kényszeríttették a magyar kormányt, hogy újabb jegyzékekben tiltakozzék a Szövetséges Ellenőrző Bizottságnál. E jegyzékekben azt kérték, hogy Szlovákiában vezessenek be nemzetközi ellenőrzést. Ezt a nagyhatalmak kategorikusan elutasították, de kifejezésre jutatták, hogy minden olyan megállapodásba beleegyeznek, amit a két érdekelt kormány megköt egymással. A magyar kormány, szembesülve a nagyhatalmak érdektelenségével végül is rákényszerült, hogy elfogadja a csehszlovák vezetés korábbi ajánlatát a lakosságcseréről szóló tárgyalásokra. A csehszlovák diplomácia, amelynek a magyar kisebbség ügyében Potsdamban nem sikerült nemzetközi szerződést kicsikarnia, hivatalos tárgyalásokba kezdett a magyar politikusokkal. így került sor 1945. december 3-6. között az úgynevezett első prágai tárgyalásokra.2 8 A magyar delegációt Gyöngyösi János külügyminiszter, a csehszlovákot pedig Vladimír Clementis külügyi államtitkár vezette. Clementis kifejtette: kormánya ugyan nem veszi egy kalap alá a magyar és a német kisebbséget, de ragaszkodik a magyarok csehszlovákiai helyzetének végleges rendezéséhez. A rendezés azonban nem valósulhat meg területcserével vagy határkiigazítás keretében. Clementis a következőképpen képzelte a megállapodást: a csehszlovák kormány a Magyarországról az önkéntesen kitelepülő szlovákok számával azonos számú csehszlovákiai magyart jelölhet ki magyarországi áttelepítésre. A fennmaradó magyarokat vagyonuk elkobzása után kényszerítenék az áttelepülésre, kivéve azokat, akik „a csehszlo-27 EPL, V-700/19. 7-277. 6. dob, 12-14. p. 28 Az első prágai tárgyalásokról 1. Kertész István: Magyar békeillúziók 1945-1947. Budapest, Európa-História, 1995. 241-246.; Lázár György: Csehszlovák-magyar tárgyalások a lakosságcseréről 1945 decemberében. Múltunk, 1998. 2. sz. 120-164.
