Századok – 2008
KÖZLEMÉNYEK - Janek István: Mindszenty József tevékenysége a felvidéki magyarok megmentéséért 1945-1947 között I/153
Drahos körlevele megütközést keltett a csehszlovák vezetésben.24 Elfogadhatatlannak tartották, hogy Szlovákia területén az esztergomi főegyházmegye gyakorolja az egyházi jogkört. A csehszlovák vezetés döntést hozott, hogy mielőbb igényeljék vissza a Szentszéktől a Csehszlovákiához visszacsatolt területek feletti főpapi jogkört. A Szlovák Nemzeti Tanács a nagyszombati Apostoli Hivatalt, valamint a rozsnyói Püspöki Hivatalt és a prágai külügyminisztériumot kérte fel, hogy tegyék meg a szükséges lépéseket. A csehszlovák kormány sürgősséggel kérte az ügy elintézését, hogy elkerülhetővé váljanak az olyan, egyházi és világi hatóságok közötti incidensek is, mint amilyen például Sulyok László szlovákiai magyar plébános esete volt. A plébánost a komáromi kerületi bíróság két ízben is bűnösnek találta a Csehszlovákia elleni lázítás bűntettében. A vád az volt, hogy 1945. május 6. és 21. között a helybéli magyar hívőkkel együtt a magyar állami himnuszt énekelte, és a litánia után a magyar államért imádkozott velük. A plébános a bíróságon védekezésül felettese, Drahos utasításaira hivatkozott, és ártatlannak vallotta magát.2 5 Bár Mindszenty tudott Drahos tevékenységéről és támogatta az intézkedéseit, nyíltan nem avatkozott az ügybe. 1945. július 17. és augusztus 2. között a győztes szövetséges hatalmak konferenciát rendeztek Potsdamban. A potsdami értekezleten a csehszlovák kormány el akarta érni, hogy a németek mellett a magyarokat is kitelepíthessék Csehszlovákiából. Mivel a hitleri Németország súlyos emberiségellenes bűntetteket követett el, a szövetségesek úgy határoztak, a német népet is meg kell büntetni. Az állásfoglalás alapján a csehszlovákiai magyarok egyoldalú kitelepítéséhez azonban nem járultak hozzá. A potsdami értekezlet a kötelező nemzetközi előírás helyett a két ország közti megegyezésre bízta a lakosságcsere megvalósítását. Gyöngyösivel először 1945. szeptember 3-án a SzEB mellé delegált csehszlovák megbízott Dalibor Milos Krno ismertette a csehszlovák elképzeléseket. Első lépcsőben a csehszlovákiai magyarok és a magyarországi szlovákok cseréje indulna, amit követne a magyarság fennmaradó részének áttelepítése. A csehszlovák fél ezt barátságos megegyezéssel és a trianoni határokat sérthetetlennek tekintve akarta megvalósítani. Gyöngyösi a kitelepítés és a népességcsere elől is elzárkózott. Válaszában utalt arra, hogy a 600 ezer csehszlovákiai magyarral nem lehet 60 ezer magyarországi szlovákot szembeállítani, és „földcserét" ajánlott. Ha jövőjének biztonsága érdekében Csehszlovákia meg akar szabadulni a magyaroktól — fogalmazta meg ellenjavaslatát Gyöngyösi —, akkor csupán a határokat kell kiigazítani, és így nem lesz szükség százezrek embertelen áttelepítésére.2 6 Eközben Csehszlovákiában tovább folyt a magyarok üldözése. A Dél-Szlovákia nemzetiségi megtisztításához igénybe vett eszközök és eljárások felháborították a magyarországi közvéleményt és a kormányköröket is. A magyar hivatalos szervek 1945 novemberében felkérték a szövetséges nagyhatalmakat, hogy a szlovákiai magyarok ügyét vonják ellenőrzésük alá. A kérést azonban a 25 A Szlovák Iskola és Népművelésügyi Megbízotti Hivatal levele a Rozsnyói Püspöki hivatalához (1945. augusztus 13.). SNÁ, Poverníctvo skolstva a osvety, 2. dob. 26 Tildy Zoltán kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1945. november 15. - 1946. február 5. Szerk. G. Vass István. Budapest, Magyar Országos Levéltár, 2005. 176-179.
