Századok – 2008
KÖZLEMÉNYEK - Janek István: Mindszenty József tevékenysége a felvidéki magyarok megmentéséért 1945-1947 között I/153
zék a szlovákoktól korábban eltulajdonított területeket. „Ha ezt a lehetőséget nem használjuk ki százszázalékosan, halálos bűnt követünk el nemzetünk ellen, sőt vétünk szociális felemelkedése és a haladás ellen is."1 2 A leírtak szelleme a gyakorlatban is megvalósult: a magyar értelmiség egy részét kitoloncolták vagy olyan területekre helyezték át, ahol anyanyelvüket egyáltalán nem használhatták, illetve tartósan munkanélkülivé tették őket. A csehszlovákiai magyarok helyzetét, illetve a kassai kormányprogrammal kezdődő megszorító intézkedések hatását talán a Szalatnai Rezső1 3 által festett kép érzékelteti a legjobban: „Kerek egy esztendő alatt a csehszlovákiai magyarokat megfosztották földjétől, házaitól, sokakat lakásától is, köztisztviselőiknek nincs fizetése, nyugdíjasainak nincs nyugdíja, hatósági védelemben senki, aki magyar, nem részesül, mert egy elnöki dekrétum alapján minden magyar elvesztette állampolgárságát, minden magyar közmunkára vihető bárhol az országban és fizetés nélkül, nincs egyetlenegy magyar iskola, még elemi fokon sem, nem működik egyetlenegy magyar közművelődési vagy társadalmi egyesület, magyar főiskolai hallgatót sem szabad felvenni a főiskolára, még sportolniuk sem szabad a magyaroknak, nincs magyar sajtó, nem jelenik meg magyar könyv, magyarul nyilatkozni nem szabad, a magyar nemzetiségűeknek nem lehet rádiója, sok helyütt betiltották a magyar istentiszteleteket, sok ezer magyart internáltak országszerte, sok ezret megfélemlítve kényszerítették szülőföldje elhagyására s ezzel anyagi és erkölcsi tönkretételére, a magyar vendéglősöktől, kereskedőktől, iparosoktól minden kártérítés nélkül egymás után elvették boltjaikat és üzemeiket, még a legapróbb műhelyt is, a magyar földbirtokosok és nagyiparosok vagyonára az állam tette rá a kezét, az utcán magyarul megszólalni tilalmas és kockázatos dolog, a magyar szabad és védtelen prédája mindenfajta feljelentésnek, az összeírt és csendőri felügyelet alatt tartott magyarság az országos és helyi vonatkozású tiltó rendeletek útvesztőjében elvesztette immár lelki biztonságát is."1 4 A magyar lakosság elleni erőszakos cselekményeknek a háborús pszichózis és a nacionalista hírverés, gyűlöletkeltés volt az oka, valamint az a szándék, hogy megfizettessék velük az első bécsi döntést és azokat az erőszakosságokat, amelyeket a magyarok követtek el az elszakított területeken élő szlávokkal szemben. 1945. október 25-én közzétették a 108. számú köztársasági elnöki dekrétumot, amely az „ellenséges" elemek vagyonának elkobzásáról rendelkezett, s így a már jogfosztott magyarság elveszíti minden vagyonát, korábbi munkalehetőségét, házát, földjét, állatállományát, kisipari tevékenységének eszközeit stb. Újabb csapást mért a magyarságra, hogy a 88. számú, a munkaerő-toborzásról rendelkező köztársasági elnöki dekrétumra való hivatkozással megkez-12 A Szlovák Telepítési Hivatal levele az összes megbízotti hivatalnak és az Állami Terv és Statisztikai Hivatalnak (Pozsony, 1945. október 26.). SNA, Poverníctva skolstva a osvety (Iskola és Népművelésügyi Megbízotti Hivatal), 260. dob, 6971/45. és 428/1945. sz.. 13 Szalatnai Rezső (1904-1977) irodalomtörténész, író, műfordító, publicista, tanár, könyvtáros. A Sarló mozgalom (1928) alapító tagja volt, szerkesztette a Masaryk Akadémia folyóiratát, a Magyar Figyelőt Csehszlovákiában, amiért 1931-ben és 1936-ban is irodalmi díjat kapott. 1948-ban Budapestre költözött, egyetemi tanárként, majd könyvtárosként dolgozott. Sokat tett a magyar-csehszlovák együttműködés érdekében. 14 Szalatnai Rezső: A csehszlovákiai magyarok 1918 és 1945 között. Regio, 1990. 2 sz. 129-130.
