Századok – 2008
KÖZLEMÉNYEK - Janek István: Mindszenty József tevékenysége a felvidéki magyarok megmentéséért 1945-1947 között I/153
Az új csehszlovák kormány 1945. április 5-én Kassán hozta nyilvánosságra programját.9 A kormányprogram VIII. fejezete egyértelműen kimondta, hogy tiszta szláv államot kívánnak megteremteni. „A cseheknek és szlovákoknak a német és magyar kisebbséggel kapcsolatos szörnyűséges tapasztalatai — hiszen a kisebbségek nagyobbrészt a köztársaság ellen irányuló hódító politika engedékeny eszközének bizonyultak, s közülük elsősorban a csehszlovákiai németek kínálkoztak fel a cseh és szlovák nemzet elleni megsemmisítő hadjáratra — a megújított Csehszlovákiát mély és végleges beavatkozásra kényszerítik."1 0 A kormányprogram X-XI. fejezetében már a két kisebbség vagyonának elkobzása is szerepelt, a XV fejezet pedig a német és a magyar iskolarendszer teljes felszámolását irányozta elő, amit a kormány végre is hajtott. A csehszlovákiai magyarellenes intézkedéseket kezdettől fogva komoly gazdasági érdekek is motiválták. Az 1945. április 5-i kormányprogram XI. fejezete, amely a németek és magyarok földtulajdonáról rendelkezett, egyértelműen kimondta, hogy ezeket a földeket át kell adni Csehszlovákiának. A németek és magyarok birtokait hazai, illetve külföldről hazatelepülő szlovákkal kívánták betelepíteni. Szlovákiában olyan sajátos helyzet alakult ki, hogy a hivatalok kimondták a földek elkobzását, de a volt magyar tulajdonos továbbra a gazdaságban élt és dolgozott. Csehszlovákia — hogy a háborús frontok pusztításai következtében tönkrement több tízezer szlovák földművesnek üres művelendő területeket szerezzen — meghirdette a magyarok csehországi közmunkára való behívását, ahol a szudétanémetek távozása után óriási munkaerőhiány alakult ki. Ez volt az 88/1945. számú dekrétum, amely ugyan kötelező általános munkaszolgálatot rendelt el, de nem engedélyezte sem a családtagok deportálását, sem a vagyonelkobzást. A magyarok esetében a rendelkezést — teljesen jogtalanul — egész családokra kiterjesztették, s az ideiglenes csehországi munkára rendelt magyar gazdák földbirtokát elkobozták. A két nem szláv kisebbség ellen irányuló első, valóban átfogó köztársasági elnöki rendeletet Edvard Benes 1945. május 19-én adta ki 5/1945. szám alatt; ennek értelmében — a Szlovák Nemzeti Tanács 50/1945. számú rendeletével Szlovákia területére is szabályozottan — a magyar nemzetiségű lakosok birtokaira, üzemeire, értékes vagyontárgyaikra, épületeikre szlovák és cseh nemzeti gondnokokat kellett kijelölni. Az 1945. május 19-i dekrétum negyedik paragrafusa kimondta, hogy a németeken és magyarokon kívül azokat a személyeket is büntetni kell, akik „a Csehszlovák Köztársaság állami szuverenitása, önállósága, egysége, demokratikus köztársasági államformája, biztonsága és védelme ellen irányuló tevékenységet fejtettek ki". A dekrétum mindazokat német vagy magyar nemzetiségűnek tekintette, akik az 1929 utáni időszakban a népszámlálásokkor német vagy magyar nemzetiségűnek vallották magukat, illetve német vagy magyar nemzetiségű személyeket tömörítő nemzeti csoportok, szervezetek vagy politikai pártok tagjai voltak. Összesen tizenhárom elnöki dekrétum született, amelyek a németek Janics Kálmán: A kassai kormányprogram és a magyarság kollektív bűnössége. Pozsony, Pannónia, 1992. 10 Szarka László: Jogfosztó jogszabályok Csehszlovákiában 1944-1949. Komárom, MTA Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézet - Kecskés László Társaság, 2005. 43.
