Századok – 2008

TÖRTÉNETI IRODALOM - 50 év. 1956-2006 (Ism.: Szabó Róbert) VI/1563

hiányolja az egyházi önvizsgálat elhúzódását. Gémes István külföldön élő teológus arra vállalko­zott, hogy a Magyarországi Evangélikus Egyház 2006-ig tartó félévszázados történetéről „vi­szonylagos objektivitással" írjon. Szerénysége ellenére elemzése korrektnek tűnik; kettős folya­mat megjelenését szemlélteti: míg az Állami Egyházügyi Hivatal irányítása alatt álló egyházi elöl­járók a szocializmusképbe beillő „szolgáló egyház" koncepciót favorizálták, 1984-től a hivatalos vezetéssel szemben illetve ellenében félig nyíltan, majd a nyilvánosság előtt a megújulás igényé­vel olyan legális evangélikus egyházi csoportok szerveződtek, amelyek a belső egyházi állapot va­lódi analizálását szorgalmazták. Az 1990 utáni szabadabb egyházi állapotok elismerése mellett a negatívumok jelzésére is vállalkozik. Az egyházi bocsánatkérés, a bűnmegvallás elmaradásáról ír, hibásnak ítéli a korábbi állami támogatás elfogadásának folytatását, amely további politikai füg­gőségi viszonyt eredményez. Súlyosnak tartja a missziós egyházzá válás lehetőségének elmulasz­tását, mert így háttérbe szorul a laikus világi elem megjelenése az egyház ügyeinek rendezésében. (Theatron tó koszmó... A Magyarországi Evangélikus Egyház 50 éve, 1956-2006) Nem jellemző, hogy a kötetben már korábban megjelent írásokat újraközöljenek, de praktikus szempontok miatt erre is van példa. A református egyházról szóló egyik tanulmányt az EPMSZ 1986-ban, a forradalom 30. évfordulójára kiadott kötetben már megjelentette. Mostani újraközlése a szerkesztők elképze­lése szerint kettős célt szolgált: az akkor még zárt raktárakban őrzött, a nyilvánosság elé nem ke­rülhető kötetben megjelent Bárczay tanulmány közkinccsé tétele valamint Kálmán Szabolcs re­formátus lelkész írásának felvezetése, A tömlő már újul és a bor? Rátekintés a Magyarországi Re­formátus Egyház utóbbi húsz évére 1986-2006. A 2001-ben hazatért szerző személyes beszélgeté­sek alapján foglalja össze a református egyház utóbbi húsz évének summázatát. Véleménye sze­rint a rendszerváltás a többi történelmi egyházhoz hasonlóan a reformátusokat is felkészületle­nül érte. Ugyan a püspökválasztások révén az egyház megtisztítása részben megvalósult, ám az egyházi vezetők körében itt is elmaradt a bűnvallás és az önvizsgálat. A történelmi egyházakról közölt többi tanulmány szerzőjével egyetértésben károsnak ítéli, hogy az egyházi ingatlanok visszaszerzése, a részleges privatizáció kapcsán kialakult anyagi ügyek anomáliái miatt is az egy­háznak az államtól való anyagi függősége újrateremtődött. Riasztó jelnek látja a papságon belül az egyoldalú politikai elkötelezettség jelentkezését, sérelmezi a baloldali plebejus hagyományok megfakulását, kevesli a magyar zsidósággal kapcsolatos szolidaritás megnyilvánulását. Aggasztó­nak tartja a másként való gondolkodás elfojtását, a női lelkészek helyzetének rendezetlenségét. A mai kor emberének megszólítása érdekében egyházi szemléletváltást sürget. Kovács András egy korábban megjelent munkájának egyik fejezetét választották ki a szerkesztők a magyar zsidó fe­lekezet 1956 és 1990 közötti történetének összefoglalására. A szerző véleménye szerint az 1956-ban emigráltak nagy száma miatt a hitközség csak a kulturális és a vallásos örökség megőrzésére törekedett. Az állami segítségadás az antiszemitizmus elleni védelem fejében a rendszerrel való teljes azonosulást, az asszimiláció vállalását igényelte. (Ennek megfelelően a felfelé törekvő társa­dalmi mobilitás előfeltétele a zsidó identitástól való eltávolodás lett.) Sajátos viszony jött létre a túlélésére berendezkedett zsidó hitközségi vezetők és a pártállam között, miközben a zsidó önazo­nossághoz való ragaszkodás megfogalmazása csak a rendszerrel szembeni ellenzéki mozgalom, csoportosulás pozíciójából vált lehetségessé. (Magyar zsidó politika és a zsidó felekezet az 56-os forradalom után). A kötet zárófejezetében a fiatalok kapták meg a szót. Gaál Enikő A magyar 56 és a holland társadalom című tanulmányában bebizonyítja, hogy a távoli Hollandiában az eltiport magyar 56 iránti szolidaritás hatására a média révén egy példátlan egységesülési folyamat ment végre a megosztott felekezeti-politikai holland társadalomban. 56 hatására, a rokonszenv megmozdulá­sok révén a korábban széttöredezett holland politikai-társadalmi-ideológiai élet egységesülési fo­lyamata indult meg. A holland társadalomban széles körű pénz-és ruhaneműgyűjtéssel segítettek a magyarországi rászorulókon. A Holland Vöröskereszt 62 alkalmazottja, a második legnagyobb külföldi segélyszervezetként vette ki részét a segélyszállítmányok eljuttatásában. Kanyó Tamás Néhány gondolat az 56-ra való emlékezés problémáiról címmel közölt írásában a divatos oral history mint történetírási műfaj alkalmazásának veszélyeire hívta fel a figyelmet. Szerinte az nem pótolhatja a történetírást, előbb az események analízisét kellene elvégezni s csak utána meg­tenni a következtetések levonását. Úgy véli, hogy 56 megértése illetve meg nem értése összefüg­gésben van az 56 utáni politikai gyakorlattal, amely rengeteg kihívást fogalmazott meg kortársa­ink számára. Tréfás Dávid Szabó Zoltán író 56-os szerepéről közöl elemzést. Úgy látta, hogy az író a magyar hallgatóságnak az 56-os forradalomról alkotott külföldi vélemény tolmácsolására vállalkozott, az angol közvéleményben kialakult képet akarta közvetíteni magyarországi honfi-

Next

/
Thumbnails
Contents