Századok – 2008

TÖRTÉNETI IRODALOM - 50 év. 1956-2006 (Ism.: Szabó Róbert) VI/1563

eseményeire.) Kiss József pozsonyi történész elemzésében leszögezi: a szlovákiai magyarság bonyolult helyzete magyarázza az ott élők reakcióit, amelyek az egyéni szimpátia-megnyilvánulásoktól a hatalom által elvárt, a helyzetükkel való megbékélést kifejező passzív magatartás kinyilvánításáig terjedt. (Az 1956-os forradalom és a szlovákiai magyarság). Mindkét szerző alapkövetkeztetése hasonló: további kutatások szükségesek a megtorlások történetének, az ellenállási formák tényleges megítéléséhez s fontos (lenne) a cseh és szlovák szakirodalom eredményeinek egyidejű felhasználása is. Mács József, az Új Szó szerkesztőségének 1956-os munkatársa saját sorsán keresztül mutatja be egy magyarországi forradalom melletti nyilvános kiállás következményét, emberi tragédiáját. (A Felvidék népe 1956-ban.) A Kárpátalján zajló 1956-ot kísérő eseményekről eddig nem sokat lehetett tudni. Dupka György értő tolmácsolásából megtudható milyen hatással volt a magyar forradalomnak és szabadságharcnak a Szovjetunióhoz csatolt magyarlakta területeken. A szerző megállapítása szerint az 1945-os megtorlások rémisztő közelsége visszatartotta a lakosságot a kollektív megmozdulásoktól, ezért 56 hatása korlátozottan érvényesült, 1959-ig mégis 35000 ember ellen indítottak hatósági eljárást „politikai bűncselekmény gyanúja" miatt. A tanulmányíró szerint Romániához hasonlóan itt is a szimpatizáns magyarok voltak a megtorlások fő célpontjai és alanyai, akiknek megfélemlítése beleillett „a szocializmussal, a proletárdiktatúrával" potenciálisan szemben álló politikai-társadalmi réteg felszámolási elképzelésébe. Bár a nagyszőlősi, a munkácsi és a gálocsi diákcsoportok elleni koncepciós perek részletes ismertetése megtörtént, a teljes kép megrajzolásához a szomszédos országokhoz hasonlóan itt is a titkos belügyi és titkosszolgálati levéltárak megnyitása elengedhetetlenül fontos lenne a kutatók számára. (A magyar forradalom és szabadságharc hatása Kárpátalján) Rainer M. János Jugoszlávia és az 56-os magyar forradalom és szabadságharc című előadásának bővített változatában Jugoszlávia ambivalens szerepének megrajzolására vállalkozik. A jugoszláv vezetés számára ugyan a magyar 56 egy ideig vonzó volt, mert a magyar ellenzék déli szomszédunkat kritikátlan mintának tekintette, amely elképzelés beleillett a jugoszláv államvezetés regionális vezető szerepre irányuló távlati tervébe. A magyar pártellenzék és a sztálinizmust elutasító társadalom Jugoszlávia iránti meglévő illúzióit 1956. november 4. után maga Tito rombolta le, aki hatalmi szempontból veszélyesnek ítélte a sztálinizmussal szemben fellépő demokratikus nemzeti forradalmat s felsorakozott Hruscsov mögé. A jugoszláv vezetés saját mozgásterét azonban fenntartotta, s 1956 végén 20000 magyarnak menedéket és tranzitszállást biztosított. A csáktornyai menedéktáborban szerzett élményeiről beszélt Kovács Andor A jugoszláviai fogadtatás címmel megjelent interjúban. Ebből is kiderül, hogy az enyhültebb titói nemzetiségi politika elindulása miatt a vajdasági magyarok számára nem lehetett vonzó 56 szelleme s tartózkodásukat a magyarországi harcokról szóló ellentmondó hírek csak tovább erősítették. Bereczki Urmas Az 1956-os magyar forradalom visszhangja Észtországban című munkájában az eddig kutatások és visszaemlékezések alapján elemzi 1956 hatását az észt társadalomra. Szerinte, bár közvetlen összefüggés nincs, de a magyar forradalom sorsa iránti nyugati érdektelenség megnyilvánulása és a szovjet megszállók ellen fegyveresen harcoló észt „erdei testvérek" 1956-os fegyverletétele között mégis van kimutatható kapcsolat. Több forrás alapján úgy tűnik, erős szimpátia volt a magyar 56 iránt, amit nem csak a finnugor rokonsági tudat motivált, hanem a mindkét országra egyaránt ránehezedő szovjet diktatúra azonossága is. Az észt ifjúság a magyar forradalom hatására szervezett illegális csoportokban terjesztette a szovjetellenes és az 56 eszméivel szimpatizáló írásokat. A diktatúra miatt 56 melletti rokonszenv megnyilvánulásokra, tüntetésekre nem kerülhetett sor. Az elemzés végkövetkeztetése szerint a korábban ismertetett országokhoz hasonlóan az árnyaltabb 56-os kép kialakításához a még zárt belügyi és KGB-s levéltárak felszabadítására lesz szükség. Az EPMSZ-t, mint említettük, főleg 1956-ban külföldre menekült magyarok hozták létre. Évenként megrendezett összejöveteleinken a kezdettől fogva hangsúlyozott szerepet kapott az egyetemes emberi értékek mellett a vallásos ember sorskérdéseiről, a magyarság jövőjéről és lehetséges válaszokról, a magyarság és európaiság viszonyáról szóló közös elmélkedések. Ennek megfelelően különös érdeklődéssel fordultak az anyaországi történelmi egyházak szellemi élete, helyzete, általában a vallási kérdés iránt. Ez az ökumenikus szemléletmód vezette őket arra, hogy az „Egyházak a diktatúra alatt és után" címmel önálló tanulmányblokkot adjanak közre a felkért szerzők, egyházi személyek tollából. Radics György A Római Katolikus Egyház az 1986 utáni Magyarországon című elemzésében kérdőívek és interjúk alapján vizsgálja a rendszerváltás küszöbén egyháza állapotát. Tartalmas elemzésében kitér az egyház működésének anyagi vonatkozású kérdéseire, s ezzel összefüggésben problémásnak ítéli a mindenkori kormányoktól kapott anyagi támogatás elfogadását. Sürgeti az egyházi vezetésnek az elmúlt évtizedekkel való szembenézését,