Századok – 2008
TÖRTÉNETI IRODALOM - A Magyar Szocialista Munkáspárt budapesti ideiglenes vezető testületeinek jegyzőkönyvei. I. kötet. 1956. november 8. - 1957. március 26., II. kötet. 1957. április 1. - 1957. május 27. (Ism.: Feitl István) VI/1558
ben említik, hogy 1958-ban újból megmérkőzött egymással a két válogatott, és azon is hasonló botrányos jelenetek történtek. Az események világossá tették mindenki előtt, írta Keleti Ferenc nagykövet, hogy „a román lakosság körében igen sok tennivaló van még a sovinizmus maradványainak felszámolásában". Összegzésként elmondhatjuk: tartalmas, gondosan összeállított kötetről van szó, amely megkerülhetetlen a témát kutató történészeknek, de mindenki haszonnal forgathatja, akit érdekel a magyar-román viszony s az erdélyi magyarság 1945 utáni történelme. A széles körű, gyors tájékozódás és persze a tudományos igényesség jegyében az iratok magyarázó lábjegyzetekkel vannak ellátva, a névmutató pedig a legtöbb esetben rövid életrajzokat is tartalmaz. A könyvet letéve az olvasó abban bízik, hogy az idevágó források szisztematikus felkutatása és publikálása, illetve számos résztanulmány megírása után a szerzők talán a téma monografikus feldolgozására is vállalkoznak a közeljövőben. L. Balogh Béni A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BUDAPESTI IDEIGLENES VEZETŐ TESTÜLETEINEK JEGYZŐKÖNYVEI I. kötet. 1956. november 8. - 1957. március 26., II. kötet. 1957. április 1. - 1957. május 27. Szerkesztette Koltai Gábor és Rácz Attila Budapest Főváros Levéltára kiadása, Budapest, 2008. 835 o. A hazai történész és levéltáros szakma egy kimondott, de alaposan és közösen át nem gondolt és meg nem vitatott dilemmával küszködik a legújabb kori levéltári dokumentumok közzétételével kapcsolatban. A digitalizálás és az Internet ugyanis merőben új helyzetet teremtett a lehetőségeket illetően. A hagyományos, nyomtatott forma helyett egymás után látnak napvilágot CD-n vagy DVD-n különböző dokumentációk, ráadásul kereső rendszerekkel ellátva, gyorsabb és olcsóbb előállítási technikával, az olvasók szempontjából pedig jól kezelhetően. A Fővárosi Levéltár az utóbbi időben maga is két kiváló anyaggal lepte meg a történelem iránt érdeklődőket, az egyik az 1956 utáni megtorló perek dokumentációját, a másik a fővárosi közgyűlések teljes jegyzőkönyvei anyagát tartalmazza. Az ember azt hinné, hogy a két DVD-vei a levéltár átállt a digitális közlésre és tessék, most két nyomtatott kötetben, összesen 835 oldal terjedelemben kezünkbe került a címben szereplő dokumentum-válogatás. A dilemmából nehéz kikerülni, jelzi ezt a Magyar Országos Levéltár gyakorlata is, amely www.digitarchiv.hu elnevezésű honlapján felbecsülhetetlen értékű dokumentum-együttest tett közzé. A vállalkozást alig lehet túldicsérni, hiszen hallatlan mértékben megkönnyítette a kutatók dolgát, lényegében első alkalommal került levéltári gyűjtemény a maga teljességében elérhetővé a világhálón. Ez nem azonos egy-egy szöveg internetes közlésével, itt maga a levéltár rendezett iratanyaga jelenik meg úgy, mintha azt valaki kikérte volna kutatásra. Ugyanakkor ezzel párhuzamosan sorban jelennek meg igencsak vaskor könyvek formájában a minisztertanács jegyzőkönyvei, illetve 2006-ban 1136 oldalon kiadásra került az MSZMP Politikai Bizottságának 1957 második felében született jegyzőkönyvi anyaga. A nyomtatott formához elsősorban tradíciók kötik a szakembereket. Nehéz szakítani például a minisztertanácsi jegyzőkönyvek kiadásának szinte évszázados hagyományával, bármily vonzó lenne áttérni az Internetes megjelenésre. Az MSZMP primer forrásainak kiadásában is a nyomtatott megoldások indultak el a kilencvenes évek közepén először a Politikatörténeti Intézet műhelyében, majd a Magyar Országos Levéltárban. Budapest Főváros Levéltára, illetve a két szerző, Koltai Gábor és Rácz Attila éppen a Politikatörténeti Intézet által öt kötetben kiadott sorozatára hivatkozva, mintegy annak kiegészítéseként döntött a hagyományos megjelentetés mellett. A magam részéről a további nyomtatott változatok közzétételét meggondolnám még akkor is, ha a digitális megoldások általában szakítanak a forráskiadás szabályaival, és valójában nem többek a dokumentumok rendezett közzétételénél. Elmarad belőlük ugyanis a legfontosabb: a szövegkritikai és magyarázó jegyzetanyag. Persze úgy is lehet gondolkodni, hogy a szöveggondozás, a kiegészítő információk nyújtása, az értelmezés nem a közzétevő dolga, maradjon ez a munka a felhasználóra. A kereső rendszerek a név- és tárgymutatókat pedig különben is feleslegessé teszik.
