Századok – 2008

TÖRTÉNETI IRODALOM - Püski Levente: A Horthy-rendszer (1919-1945) (Ism.: Paksa Rudolf) VI/1549

pasztaiható — ha nem is igényes szakmunkákban — a múlt történetietlen megszépítésére irányuló törekvés. Gyáni kiegyensúlyozott megbízhatósága azért is fontos, mert remélhetőleg fiatalabb és idősebb olvasói egyaránt vannak és lesznek. Olyanok, akik számára a tárgyalt idő távoli és meglehetősen idegen múlt, amiről most jó eligazítást kapnak. Olyanok, akiknek viszont ez az időszak nem történelem volt, hanem az életük, a társadalom bármely pontján álltak is egykor s most, a valós viszonyokkal szembesülnek, ha kívánják ezt, ha nem. A kötet új megvilágításba helyezi azokat a tényezőket, amelyek a hétköznapi életet, az életviszonyokat meghatározzák, illetve befolyásolják s ezek között háttérbe szorul vagy a mellé sorakozik fel, amit a vagyoni, foglalkozási viszonyokról természetesen nem feledhetünk. De előtérbe kerül a város mint lakóhely a maga rendkívüli előnyeivel, a technikai fejlődés, a közlekedési lehetőségek gazdagodása és egyre nagyobb mértékű elérhetősége, nem kevésbé a tömegsajtó, a telefon s különösen a rádió, valamint a mozifilm megjelenése és elterjedése. Mindezek nagyon sokféle módon könnyítették meg az életet, de ami talán még fontosabb volt, közelebb hozták egymáshoz a különböző társadalmi státuszuak élményvilágát, mentalitásának alakulását s így előmozdítottak bizonyos fokú demokratizálódást. Szerepet játszott ebben a ma úgy mondanánk civil társadalom önszerveződésének széles lehetősége. A tízezrével működő egyesületekben, klubokban stb. az ipari munkásoktól az arisztokráciáig mindenki megtalálta a helyét. Annak ellenére, hogy ezek a szervezetek bizonyos kasztszerűséget őriztek, minden réteg öntudatát erősítették. Végül is mit mondanak a hétköznapi élet viszonyai Horthy Miklós idejéről, mit árulnak el a magyar társadalomról? Gyáni interpretálásából — úgy tűnik — a válasz egy ellentétpárban ragadható meg: sokféle változás, sőt, kedvező változás mellett és ellenére alapvető kérdésekben és területeken kedvezőtlen állandósulás, megmerevedés érvényesült. Egészében javultak a munka-és életviszonyok, ez valamennyire a társadalom minden rétegét érintette, a javulás mértéke azonban távolról sem volt azonos. A recenzenstől elvárható, hogy rávilágítson — szükség esetén — egy adott mű kétségtelen fogyatékosságaira. Ennek az elvárásnak jelen esetben nem tudok megfelelni és szükség sincs rá. Legfeljebb azt említhetem, hogy mivel igen érdekes és még kevéssé ismert képanyag illusztrálja a szöveget, szívesen láttam volna ebből jóval többet is. A bírálatnak támasza volna, ha Gyáni munkáját lenne mivel összevetni, egy hasonló kiadványhoz viszonyítani s úgy mérlegre tenni. De Horthy Miklós koráról hasonló, az életviszonyokat összefoglaló kötet nem készült. Úttörő munkát végzett tehát és így vállalnia kell az etalon szerepét, a további ilyen tárgyú munkákat a jövőben hozzá kell mérnünk. Az olvasók tájékozódását szolgálja a kötethez csatolt időrendi áttekintés, a felhasznált, rendkívül gazdag és sokoldalú irodalom felsorolása, a képek lelőhelyeinek jegyzéke, valamint a tárgymutató. Az egész könyv jól megírt, olvasmányos és miközben tudományos igénnyel tárgyalja témáit, sehol sem tudálékos vagy nehézkes. L. Nagy Zsuzsa Püski Levente A HORTHY-RENDSZER (1919-1945) Modern magyar politikai rendszerek Budapest., Pannonica, 2006. 307 o. A Pannonica Kiadó 2005-ben indította útjára Modern magyar politikai rendszerek című sorozatát Romsics Ignác szerkesztésében. A sorozatból eddig A dualista rendszer és A Horthy-rendszer című kötet jelent meg Kozári Monika, illetve Püski Levente tollából. A tervek szerint a további kötetek A Rákosi-rendszer, A Kádár-rendszer és A rendszerváltás rendszere lesznek. A sorozat újdonsága, hogy nem (politikai) eseménytörténetet ad, hanem az egyes korszakok politikai struktúráját ismerteti. Az egyenes vonalú, kronologikus történetmondás helyett tehát a politikai rendszer egy-egy „intézményének" működését mutatja be az egyes fejetekben a szerző, akit az újszerű tárgyalásmód új kihívások elé állít. Püski Leventétől, a debreceni egyetem oktatójától nem idegen az intézménytörténeti megközelítés, hiszen a Horthy-kor iránt érdeklődők figyelmét a felsőházról írt munkájával keltette fel korábban. A rendelkezésre álló szakirodalom összefoglalására vállalkozó Püski a könyv bevezetőjében a munka korlátaira hívja fel az olvasó figyelmét. Ezek közül elsőként a szakirodalom nem egységes fogalomhasználatát emeli ki, másrészt az újszerű megközelítésből fakadó problémákat. A leg-