Századok – 2008
MŰHELY - Lackó Miklós: Molnár Erik és a 60-as évek történész-vitája VI/1483
eltúlozni. Szerinte is a nacionalizmus a legfontosabb kerékkötője az előrehaladásnak. E nacionalizmussal szemben „a mi haladó hagyományainkat kell kiemelni": 1919-et, részvételünket a spanyol polgárháborúban, az itthoni — igaz, gyenge — partizánmozgalmat, valamint a Franciaországban és a Szovjetunióban harcoló magyarokat. „Hajói hangsúlyozzuk ezeket — mondta ugyancsak meglepő naivitással Tömpe — akkor nemcsak a Szózat meg a Nemzeti dal hangjaira fog a magyar szíve megdobbanni, hanem proletár elődeink emlékei és tettei előtt is." Változtatni kell azon is, hogy „1848-at nagyon felemeltük és 1919-et nem" - folytatta. Ez az aránytalanság 1956 októberében is megmutatkozott. „Gondolom, hogy a hibák elkövetőit név szerint most nyilvánosságra hozni nem lehet, mert magunk között is tisztázni kell egy sor dolgot. De igaz, hogy Révai elvtárs volt az, aki 1848-at még a felszabadulás előtt és különösen azóta úgy kiemelte, hogy befolyásolta az egész pártmunkát, de azért magamról is tudom, hogy Somogyban egy brosúrát kiadtam 1848-ról, de Latinka [Sándorl-ról nem adtam ki. [...] Révairól beszélni kevés: mi kritikátlanul beszedtük [elfogadtuk -L. M.], így a mi történelmünkből adódott a nacionalizmus". Ezzel szemben, anélkül hogy Révait fölmentenénk, igazat kell adnunk Mód Aladárnak, aki Révai fő hibáját nem történetfelfogásában látta, hanem abban, hogy minden népfrontos elgondolása a pártdiktatúra fenntartásán nyugodott,6 8 nem volt képes — s mint marxista-leninista nem is lehetett képes — beépíteni felfogásába a politikai demokrácia gondolatát.6 9 Kádár hozzászólásában utalt arra, hogy a dokumentum szövegét sok párton kívüli „fő értelmiségi" is megkapta, s úgy vélte, jó volna véleményükre név szerint is utalni. (Úgy látszik, hogy egy-egy „fő értelmiségi" valami pozitívat is mondott a tervezetről.) Helyeselte, hogy az „anyag" rámutat: a polgári humanizmus és a népiesség kifutotta magát, tovább kell lépni, mert „az már nem fog újat mondani a társadalomnak". Aczél válaszában bírálta az értelmiséget, mert nem ismeri a népet; a nép viszont hagyja magát félrevezetni a giccstől. Vas megyében egy színész-csoport egy hónap alatt negyvenszer játszotta el a Csárdáskirálynőt, „s elzüllesztették az ott levő becsületes munkás- és parasztfiatalokat is". Majd arról beszélt, hogy az értelmiséget folyton hívják, csalogatják a nyugati követségek; Lakatos Évát (az agit-prop osztály volt helyettes vezetőjét) mint Jobbra" hajlót lecserélték; a falanszter jelenetet úgy is át lehet rendezni, hogy ne ellenünk szóljon. „Tömpe elvtárs fölvetette 1848 gondolatát. Minket foglalkoztat ez a probléma. Az a véleményünk, hogy nem ebben az anyagban lehet ezt megmutatni. Legfeljebb utalni lehet rá, hogy 1848-cal kapcsolatban rendkívül komoly zavarokat okoztunk, amikor kritika nélkül dicsértük Kossuthot, vagy Petőfinél nem mondtuk meg, hogy a Petőfi-aktualizálást lehet ellenünk is használni".7 0 Ezt a pártvezetői vitát azért ismertettem részletesebben, mert véleményem szerint jól érzékelteti azt a légkört, amely két évvel a forradalom után a 68 Uo. 69 L. erről Lackó Miklós: Révai-problémák. In: Uő: Válságok - választások. Történeti tanulmányok a két háború közötti Magyarországról. Budapest, Gondolat, 1975. 263. 70 Az MSZMP KB 1958. július 25-i ülésének jegyzőkönyve. MOL, 288. f, 4/18. ő. e.
