Századok – 2008
MŰHELY - Lackó Miklós: Molnár Erik és a 60-as évek történész-vitája VI/1483
te fel; akkor még nem teljesen határozott megközelítése nemcsak a népiek felfogását kérdőjelezte meg, hanem a Lukács-Révai kettős által már az 1920-as évek végén kidolgozott s hivatalossá vált, 1867-et mereven elvető kommunista történetfelfogással is szemben állt. Végül meg kell említenem saját hozzászólásomat is, amelyet — visszatekintve — különösen rossz felfogásúnak tartok: egy „tiszta marxizmus" jegyében a népieket és az urbánusokat egyaránt bíráltam.6 5 1958-ban jelent meg az MSZMP művelődési politikájának irányelveiről szóló terjedelmes dokumentum.6 6 Ez az állásfoglalás azért érdekel bennünket, mert — nem is annyira a szövege, mint inkább a közreadását megelőző, pártvezetésen belüli vitája — több jellemző vonatkozást tartalmazott a történetírásról is. A dokumentumot a Központi Bizottság július 25-én vitatta meg.6 7 A vitát megelőzően Kádár a tudománnyal kapcsolatos tennivalókról beszélt. Az Akadémiát meg kell erősíteni - mondta. Helytelenítette, hogy az akkor — mint ismeretes — kegyvesztett Lukács György még mindig tagja az Akadémia elnökségének; úgy vélte, ki kell őt zárni ebből a pozícióból. Kádár visszatért a népiekről szóló határozat értékelésére is, mondván, fontos volt a határozat, bár „túl sok benne a történelmi és kevés az elvi elemzés". A határozat — folytatta — persze „egy kicsit reklám is a népieseknek", de jó orientációt adott. Érdekesebb volt a vezetők vitája. A dokumentum kétségtelenül a korábbihoz képest megértőbb volt a kultúra sajátos problémái iránt. Bevezetőjében az előadó, Aczél György elmondta, hogy az „anyagot" elküldték a „testvérpártoknak", s szavaiból kiderült, hogy azt leginkább a szovjet és a kelet-német pártok bírálták, s a legengedékenyebb a kínai párt volt. A vitában Marosán azt hangsúlyozta, hogy a népiesség ellen még élesebben kell fellépni. Sándor József (Kádár egyik fontos belső embere) helyeselte, hogy a múltról szólva, a dokumentum a nacionalizmus elleni harcot tartja a legfontosabbnak. Szerinte Nagy Imre idején inkább a falu felé fordult a kultúrmunka, a munkásságot kevésbé tartották szem előtt. A Nagy Imre által hangoztatott „kulturális NEP"-et el kell utasítani. Biszku jogosnak tartotta a „német elvtársak" bírálatát: a kultúra képviselői élvezték a legjobban az imperialisták támogatását, ennek példájaként — nevet nem említve — Kosáry Domokos francia kapcsolatait emelte ki. Fogarasi Béla többek között Lukács Györgyöt bírálta, aki, úgymond, mindig csak a kulturális koegzisztenciáról beszél, s nem a pártosságról. 0 és mások is arról szóltak, hogy az akkor éppen újra bemutatott Az ember tragédiáját csak ritkán kellene játszani — ezen a véleményen volt Kádár is —, mert túl pesszimista, kiábrándít a szocializmusból. Marosán megjegyezte: „érthetetlen, hogy itt nálunk minden jelenetét be kell mutatni". Történész szemmel a legérdekesebb az egyáltalán nem a „héjákhoz" tartozó Tömpe István hozzászólása volt. Hruscsovra hivatkozva, azzal kezdte beszédét, hogy türelmesen kell politizálni, a jobboldali veszélyt nem volna helyes 65 MOL, 288. f, 33/1958/13. ő. e. A pártközpontnak az Intézet vitájáról szóló beszámolója dicsérően említette felszólalásomat. Dicsérte. Mályuszt is, aki „önkritikát" gyakorolt; „úgy látszik, közeledik a marxizmushoz" - írta a naiv beszámoló. 66 A Magyar Szocialista Munkáspárt művelődési politikájának irányelvei. Budapest, Kossuth, 1958. 67 Az MSZMP KB 1958. július 25-i ülésének jegyzőkönyve. MOL, 288. f, 4/18. ő. e.
