Századok – 2008

MŰHELY - Lackó Miklós: Molnár Erik és a 60-as évek történész-vitája VI/1483

rozat határozott volt, de nem megsemmisítő hangvételű; érződött, hogy elkészí­tésében részt vett egy-két népiekhez vonzódó kommunista is. A Politikai Bi­zottságban és más pártfórumokon tartott viták jóval vegyesebb hangon tárgyal­ták a népiek irányzatát. „Az ellenforradalom idején ismét megmutatkozott a népiesek ideológiájának harmadikutas, nacionalista jellege" - írta az egyik föl­jegyzés. A forradalom alatt megalakult Petőfi Párt „óráról órára jobb felé toló­dott". „A népiesek alapgondolata az volt, hogy az elmúlt 10 évben volt társadal­mi haladás Magyarországon, de nem volt nemzeti felszabadulás. A feladat tehát most nemzetileg szabaddá tenni a magyart, nemzeti szemléletet állítani az osz­tályszemlélet helyére." Németh László szerint „idegen" szocializmus helyett „magyar" szocializmust kell teremteni - ez szovjetellenes álláspont, mondták. „Ezen nem változtatott, hogy nov. 2-án már a burzsoá restaurációt bírálta".6 4 A népieket legélesebben kritizálok között a főszerepet Marosán játszotta. Az egyértelműen a nacionalizmus elleni harcot középpontba állító szöveg, mint több esetben máskor is, végül is tekintetbe vette, hogy az akkor —joggal — potenciálisan nagy hatásúnak tekintett népi irányzattal (hozzájuk tartozott több vezető „társutas" is) óvatosan kell bánni. Ezt tükrözte Kádár szava is: föl­vetette, hogy kritikus ellenfelekkel is meg kellene vitatni az „anyagot". 0 Né­methre, Kodályra, Kisfaludi Stróbl Zsigmondra, együttesen 18-20 emberre gon­dolt. Úgy vélte, esetleg a hibákról kevesebbet kellene írni. „Akár még élesebben aláhúzni, hogy a népiesek a múltban pozitív szerepet töltöttek be, de hogyan váltak reakcióssá?" S Kádár még hozzátette: a régi értelmiség nem egységes; nem kell élesen szembeállítani az új értelmiséggel. A határozat vitáját a Történettudományi Intézet az Irodalomtörténeti Inté­zettel együtt tartotta. A vita teljesítette a hivatalos kívánalmakat. Érdekessége el­sősorban abban ált, hogy mind az élesen bíráló Molnár Erik, mind a Moszkvá­ból hazatért és átmenetileg Intézetünkbe száműzött Andics Erzsébet, a hivata­los felfogás szempontjából is alaptalanul, éppen a forradalom alatt reálpolitiku­si józanságot mutató Németh Lászlót bírálta. Persze Németh is teljes szívvel a forradalom oldalán állt, de viszonylag korán átlátta, hogy a forradalom kimene­tele aligha lesz kedvező. Emellett Németh, régi felfogásához ragaszkodva, való­ban komolyan vette, hogy nem az 1944 előtti hazai rendszer visszaállításáért kell harcolni, ezért arra figyelmeztetett, hogy tartózkodni kell minden jobbol­dali szélsőségtől. Molnár a vitában a régi, 1934-35-ben írott, Némethet bíráló cikkei gondo­latait ismételte meg. Andics a harmadikutasságot bírálta, de kitért a forrada­lom napjaiban megjelent egyik Németh-cikkre is (Emelkedő nemzet), melyet — egyedülállóan szélsőséges módon — „a Horthy-rendszer rehabilitációja első kí­sérletének" nevezett. Mályusz Elemér hozzászólásában a népiekről ügyesen sa­ját népiségtörténetére terelte a szót, s néhány régi vonását bírálva, megvédte a népiségtörténetet, mint német hatásokat is magában foglaló, de németellenes célzatú irányzatot. Voltak tanulmánynak beillő felszólalások is. Márkus László az Új szellemi front korszakát tárgyalta érdekesen, lényegében baloldali szoci­áldemokrata-urbánus szemlélettel. Hanák Péter a kiegyezés problémáját vetet-64 A népiesekről 1. MOL, 288. f, 33/1958. ő. e. 343. p. A népi írók mozgalmáról folyó vitákat 1. uo.

Next

/
Thumbnails
Contents